A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
345 Másrészt arról is szó van itt, hogy Isten lélek, tehát a természetének megfelelő módon, nem bálványokban, anyagban stb., hanem az általa kinyilatkoztatott törvények szerint kell tisztelni, imádni. Lépjünk egy fokkal magasabbra: lássuk a jánosi igazságeszmét teljesebb fokú megvalósulásában. A jánosi evangélium igazsága a „teljes igazságot" jelenti. Kettős értelemben. Először is úgy, hogy Jézus minden igazságot elmondott Istenről, emberről, vallásról, erkölcsről, törvényről, ami csak elmondható volt: „A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk." (1, 17.) Nem olyan értelemben, hogy Mózes törvénye nem lett volna igaz, hanem abban az értelemben, hogy Jézusban a teljes igazságot kaptuk meg, mert ő maga „telve volt kegyelemmel és igazsággal" (1, 14). Azonkívül a mózesi törvény nem közvetített kegyelmet a törvény megtartására, Jézusban pedig a kegyelmet is megkaptuk. Egyébként a „kegyelem és igazság" szó ka peso lásnak megvan az ószövetségi párhuzama a héberben: heszed-ve-amet (Zsolt 25,10; 85,11; 89,15; Péld 20,28 stb.). A Hetvenes görög fordítás „irgalom és igazsággal fordítja. A későbbi fordítások az irgalom helyett a kegyelemre térnek át. A héber értelmező szótár szerint (Zorell) a heszed általános értelme az emberek közötti kötelező szeretet, jóakarat. Jelenti továbbá az embernek Isten iránt tanúsított gyermeki szeretetét, hűségét, jámborságát. És végül jelenti Istennek az emberek iránt tanúsított jóságát, kegyességét, irgalmát. János evangéliuma nyilvánvalóan ez utóbbi értelemben használja. Ámde Isten jóakaratának e szubjektív mozzanatán túl János jelezni akarja azt az objektív valóságot is, amit Istentől „ajándékként", „kegyelemként" kapunk. Kegyelem és igazság: Jánosnál jelenti mindazoknak a kegyelmi javaknak összességét, amit Krisztusban kaptunk; jelenti a megváltás kegyelmeinek összességét, vagyis jelenti magát az üdvösséget, amit a negyedik evangélium oly gazdag vezéreszméje, az örök élet foglal magában. — De teljes igazságot kaptunk Jézusban másodszor azért is, mert Jézusban maga az Igazság lépett elénk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet." (14,5.) íme, így érkeztünk el a több szintre vonatkoztatható jánosi igazságfogalom törzsfogalmához: a testté lett Igéhez, akitől ezentúl fényessé válnak az összes értelmi igazságok, mert őa „világ világossága" (8,12), „az igazi világosság, amely minden embert megvilágít" (1,9), és szilárddá, rendíthetetlenné válnak az értelmi igazságokra épülő erkölcsi törvények. És ismét egy lépés a jánosi igazságfogalom fölfelé ívelő hídján, amely a túlsó, transzcendens partokkal, magával a Szentháromsággal köt össze bennünket. Láttuk már az előzőkben, hogy megismerni valamit a héber fölfogás szerint annyi, mint megtapasztalni. Jánosi értelemben is tehát: az igazságot megismerni annyi, mint az igazságot