A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

340

Minden, amit tesz és mond, arra szolgál, hogy nyugatalanító kérdéseket váltson ki belőlünk. Ki vagy Te? Honnan jöttél? Miért jöttél? Ezt szolgálta a kenyérszaporítás is. Mivel nem értették meg, politikai jelentőséget tulajdonítottak neki, királlyá akarták tenni, azért váratlan módon kitért előlük. Most, hogy újra rátaláltak, megint csak ezzel a kérdéssel akart beléjük hasítani; azt akaija, hogy a meghökkentő események nyomán az ő személyének misztériumával foglalkozzanak, arra keressenek és találjanak választ. Ezért rögtön önmagára tereli a szót; úgy kezd beszélni saját magáról, hogy szavai talányszerűségükkel megindítsák a hallgatók elmélyülését. Emberfiának nevezi magát, aki az Atyától jött, aki mellett az Atya tanúságot tesz, akit megjelölt önmaga pecsétjével.

Ez a magától értetődő természetesség, amellyel Jézus az Atyaisten és önmaga szoros életközösségéről beszél, kihangsúlyozva, hogy ez az Emberfiának, az ember Jézusnak életközössége Is- AZ ÉGI tennel, meghökkent bennünket. Meg kell küzdenünk a meghökkenésünkkel, hogy lassan behatoljunk Jézus sze- KENYÉR mélyi misztériumába. Elménk korlátolt, az anyagi történésekre, a mindennapos apróságokra van beállítva; mindvégig meg is marad ilyennek; Jézussal kapcsolatban is mindig fogékonyabbak maradunk arra, ami leírható, elbeszélhető, amiről csevegni lehet, amit meg lehet kérdőjelezni; elménk és szívünk nehezen emelkedik fel arra a magasabb szintre, és hamarosan vissza is zuhan, ahol Jézus istenemberi voltáról, velünk való állandó és bensőséges életközösségéről van szó. De maga Jézus újra meg újra ezzel a magasabb igénynyel áll elénk, szüntelenül arra törekszik, hogy egyre jobban bevonjon a saját életébe és misztériumába.

(2) Nemcsak kérdéseink, hanem Jézussal szemben támasztott igényeink, kéréseink is általában nagyon laposak, anyagiasak. Erre megint találó példa a mai evangélium. Maga Jézus szemére veti a zsidóknak: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, melyek arra vannak hivatva, hogy belső változást, megtérést hozzanak létre bennetek, hanem csupán azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Valamivel tovább ezzel fordulnak hozzá: Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked! Mit tudsz tenni?

Mindnyájan hasonló feltételekkel, követelésekkel állunk Isten elé, Jézus elé. Mint a szamaritánus asszony (vö. Jn 4), azt kéijük: „Lírám, állíts engem a szüntelenül feltörő élő forrásvíz mellé, hogy ne szomjazzam többé, és ne kelljen kútra járnom vizet meríteni! ” Vagy mint Kafarnaumban a zsidók: félreértik Jézust, amikor azt mondja nekik, hogy az Isten kenyere az, aki alászállt a mennyből, és életet ad a világnak; és azzal a kéréssel fordulnak Jézushoz: „Uram, adj ne