A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
333 felett őrködjék, főként a szociális törvények tiszteletben tartását sürgesse. A papok feladata az volt, hogy rendszeres igehirdetéssel ismertessék meg a népet a szövetség törvényeivel. A király is, a papok is feladatuknak intézményesen feleltek meg, vagyis az ószövetségi zsidóság életében királyi és papi intézmények egész sora védte a szövetséget, a törvényt. A próféták ezzel szemben Isten által kiválasztott karizmatikus személyek voltak. Vagyis igehirdetésük nem arra irányult, hogy az előbb említett intézmények működésének sikerét biztosítsák, hanem konkrét helyzetben Jahve konkrét utasításait közölték. Ezért kapták parancsba az Istentől, hogy a nép magatartását megfigyeljék, aztán hogy felhívják a közvélemény figyelmét arra, miként vélekedik Jahve az uralkodó viszonyokról. A prófétáknak kell hirdetniök, hogy mit kíván a szövetség Istene, mivel fenyegetőzik, ha kívánságának nem tesznek eleget. Mindezt természetesen a próféták nem az emberi tudás útján ismerték meg. Mai kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy a próféták az ószövetség misztikusai voltak, és tudatában is voltak annak, hogy választott lelkek, akik az Istennel beszélni tudnak. írásaikban sokszor találjuk, hogy Jahve szól hozzájuk. Amikor ezt bizonyos ünnepélyességgel hangsúlyozni akarják, így mondják: „Az egek királyának a tanácsában voltam.” A Királyok első könyvének a 22. fejezetében Ácháb utolsó hadjáratának az előzményeiről olvasunk. Ácháb, a Salamon halála után kettészakadt ország északi részének az uralkodója, a déli rész, Juda királyának, Jozafátnak az ösztönzésére hadat akar indítani Szíria ellen. Egybe is hívja a prófétákat, mintegy 400 embert, és megkérdi tőlük, hogy siker fogja-e koronázni vállalkozását. Jozafát azonban, a déli ország kirlya, nem bízik a 400 próféta udvaroncválaszában, és Jahve igazi prófétáját keresi. Ácháb válasza már sejteti, hogy miről van szó. Ugyanis így válaszol: Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk Jahvét, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat. Miközben Mikeást, Jemla fiát keresik, a két uralkodó Szíria kapujában a 400 próféta prófétálását hallgatja. Az egyik, Szedekiás, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jahve: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, míg el nem törlőd." A Mikeást kereső követ jó előre figyelmezteti a prófétát, hogy mit jövendölnek a többiek. Mikeás csakugyan enged a rábeszélésnek, és először győzelmet jövendöl. Ácháb azonban nem hisz Mikeásnak. Ezért a legünnepélyesebb esküformulával kényszeríti a prófétát, hogy az igazat mondja. Mikeás erre felfedi a jövőt: az egyesült zsidó hadsereg a szír hadaktól súlyos vereséget szenved, Ácháb is elesik a csatában. Ácháb haragra gerjed, hogy újra csak rosszat hall Mikeástól. Erre Mikeás így kezdi védekezését: „Halljad hát az Úr szavát. Láttam az Urat, amint királyi székében ült, és az egész mennyei sereg jobbról és balról mellette állott...” Mi volt a Kr. előtti 9. században élt Ácháb királynak a bűne? Mivel vonta magára Jahve haragját? Jahve, a féltékeny Isten, a Baal-tisztelet meghonosításáért T
