A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

334 büntette a királyt. Ácháb felesége, Jezabel, föníciai származású volt, és hazájá­ból magával hozta Izraelbe a pogány istenség, Baál papjait. De nem csak egyet- kettőt, hiszen a Baál-kultusz ellen fellépő Illésnek 450 Baál-prófétával kellett az igaz hitért megvívnia. Ácháb és Illés ellentéte, majd Illés után Mikeás magatartá­sa jól mutatja, hogy a prófétáknak sokszor magával az uralkodóval kellett szem- beszállniok. Különben, ami Ácháb halálát illeti, a csata előtt hiába vetette le ki­rályi páncélját, hiába akarta elrejteni mivoltát, hogy megjósolt halálát elkerülje. Egy eltévedt nyíl fúródott a harckocsiján vágtató király testébe gyomra és tüdeje közt, így fejezte be Jahve rendeléséből életét. Hiába védte korábban hősiesen or­szágát a szír támadásoktól; legnagyobb bűnét, a Baál-tisztelet terjesztését, semmi dicső tette nem tudta betakarni. Izrael krónikái csak úgy emlékeznek meg róla, mint a leggonoszabb királyról. De lássuk a prófétai meghívásnak egy másik példáját. Lapoz­zuk csak föl Izaiás könyvének 6. fejezetét. A Kr. előtti 8. század har­mincas éveiben vagyunk. Izaiás, az egyik jeruzsálemi mágnáscsalád sarja, a templomban imádkozik, amikor első látomását kapja. „Abban az esztendőben, amikor meghalt Ozeás király, láttam Jahvét. Magas és kiemelkedő királyi széken ült, és ruhájának szegélye eltöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek felette. Mindegyiküknek hat-hat szár­nya volt. És kiáltották és mondták egymásnak: Szent, szent, szent Jahve, a seregek Istene, dicsőségével tele van az egész föld... És meg­rendültek a kapuk alapjai, és a ház betelt füsttel. Majd hallottam az Úr szavát, amint mondotta: Kit küldjék el, és ki megyen majd el ne­künk? Ekkor én ezt mondtam: Itt vagyok én, engem küldj..." Tehát Izaiás is első látomásában az Isten ural­kodói tanácsában jelenhet meg, és ami­kor Jahve követet keres, fölajánlja ma­gát e szolgálatra. Jeremiás meghívása a prófétai irodalom egyik legköltőibb jelenete. Szörnyűséges időkben kellett Jahve kö­veteként népét a nemzeti pusztulásra előkészítenie. Szinte még mint gyerek, legfeljebb mint alig serdülő kapta pró­fétai hivatását. „így szólt hozzám az Ur: mielőtt megalkottalak anyád méhé- ben, ismertelek téged; mielőtt kijöttél volna méhéből, megszenteltelek és pró­fétául rendeltelek a nemzetek között. Erre én így szóltam: jaj, jaj, jaj, Uram Istenem! íme, nem tudok én beszélni, hiszen még gyermek vagyok, és mon­dotta nekem az Úr: ne mondd azt, hogy „íme, én szájadba adom igéimet...»

Next

/
Thumbnails
Contents