A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

318

zetőiről. Dugjuk össze a fejünket, és osszuk szét magunk között, hogy ki kit kísér erre az irodalmi vesztőhelyre. Mi, a 1313. számú Ond fiúcsapat őrsvezetői, hatan azonnal összedugtuk a fejünket, és némi füttyentések és vihorászások kíséretében kiosztottuk egymás közt rajparancsnokainkat, segédtisztjeinket. Parancsnokunk jellemrajzát csak zsoltár módjára akartuk rímekben látni, ezért ezt sikerült átpasz- szolni a rendkívül illedelmesen ministráló Sikorának. Mivel rám tisztes apám nem gondol másként, mint jövendő papfalóra, és ezt a csapatban is tudják rólam, ezért nekem kellett vállalnom, hogy a tiszi- ről jellem- és kórrajzot írjak.

Az Agyficam őrsnek a tagjaként hallgattam törvénymagyarázatait, hogy a cserkész így meg úgy meg amúgy. Nagyon szépen mutatta be az eszményi cserkészt mindaddig, amíg LeppencsZoli riasztópisztolya véletlenül éktelen dörrenéssel el nem sült. Erre a tiszi megállt és szelíden rámosolygott Zolira:

— Süti már édesanyád a karácsonyi kalácsot?

Zoliban elhűlt a vér; hogy lehet a bankrablási fantáziajátékhoz a kalácssütést társítani! A tiszi nem várta meg szavak után hápogó társunk válaszát, hanem előbbi mosolyával folytatta:

— Mert nemcsak kalács van karácsonykor, hanem, ha kell, adventi frász is. Ha kell, kettő!

Zoli bosszút szomjazott, mert őt csak a nagyapja fenyegeti pofonnal, nyilván, mert sokat kapott gyerekkorában. Nos, a legközelebbi őrsi gyűlésen Zoli szendén feltartotta a kezét, inkább azon is csak a kisujját, jelezve, hogy a történtek után bátorságából csak ennyire telik. A tiszi megállt, és felcsillanó szemmel nézett Zolira, hogy na végre valaki hajlandó az eszmecserére. Zoli félrebillentette ártatlan fejecskéjét, és mint aki tikkasztó portya után a sivatag közepén forrásra talál, kérdezte:

— Miért mondjuk a misében, hogy „Isten Báránya... hagyj nekünk békét"?

A tiszi még ki sem nyitotta a száját, Zoli bedobta a második kézigránátot:

— és mit jelent az a misében, hogy „Uzsonna a magasságban"?

Csapat-G. atyánk elnevette magát:

— Jobban kösd fel a gatyádat, ha engem akarsz átejteni! Vasárnap az én misémen ministrálsz. Előre köszönöm!

Senki sem csodálkozhat azon, hogy ilyen szókimondó csapatatyának a címét Zoli nagyollóval kettévágta, és közé illesztette a nagy „G" betűt ponttal. De ez a becenév nem tudott gyökeret verni a csapat köztudatában.