A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
319 A másik viszont igen. Az úgy történt, hogy az udvaron játszottunk, a teniszlabdát a magyar iskola falát díszítő mozaikra vertük, éspedig célzási szándékkal. A mozaikon magyar népviseletben kisfiúk furulyáznak télen-nyáron, és a furulyaszóra kislányok táncolnak hasonló, évtizedekre szóló kitartással. A lányoknak már korábban nevet is adtunk: Kócos Kati, Nyelves Zsuzsi, Pipere Piri és Nyafi Nyifi. E tö- megkeresztelésben jeleztük általában, hogy mint vélekedünk a lánycsapatról. Szóval verjük a labdát. Egyszerre csak befordul az utcáról a zöld batár, benne a tiszi. Mivel köszönni iskolaudvaron nem kötelező, tovább vertük a labdát. Én a Pipere Pirit céloztam, mert hasonlított a harmadik szomszédunkban lakó Ágihoz, aki sohasem fogadja a köszönésemet. Éppen mögöttem állt meg a kocsi, nyitott ablakából kinyúlt csapatatyánk püspöktől felkent keze, és el is kapta családom idült neheztelése mellett hosszúra nőtt üstökömet. — Levered a mozaikot? Leverem a derekadat! Apád megfizeti a mozaikot? Duplán verem le a derekadat! Gázt adott, hogy beálljon a garázsba. Nem értettem tömör figyelmeztetését, és tovább vertem a labdát újra és újra annak az átkos Pipere Pirinek a mozaik fejére. Ekkor, mintha katonai parádé főpróbáján az őrmester üvöltött volna a hangszóróba, a tiszi bődült el úgy, hogy a templom üvegablakain a szentek vigyázzállásba vágták magukat. — Süket vagy? Szíjat hasítok a hátadból, de tüstént! Mars be az őrsi szobába! Egy hét múlva az udvaron fociztunk, amikor megjelent a papunk. Zoli elkiáltotta magát: — Örs vigyázz! Előttem sorakozó! Utánam indulj! Állj! Az őrsöt lelkiatyánk elé cövekelte, és így adott jelentést: — Hi-fi Tiszi, tisztelettel jelentem, az Agyficam őrs focizik, utána az őrsi simát gyakorolja a törvénymagyarázat kezdetéig. — Köszönöm, folytassátok a játékot — válaszolta az atya. Már vezényelni akart Zoli, amikor papunk elkiáltotta magát: — Várj! Hogyan mondtad? Hi-fi Tiszi? Mi az, hogy hi-fi? Zoli kihúzta magát, mint aki most kapja a Mária Terézia-rendet a mellére: — Hi-fi, azaz High Fidelity, azaz néha akkor ordít legjobban, amikor senki sem kívánja. Mint a rossz sztereo kombinát. Hát megkapta a csapat-G.atya. Nem sértődött meg. Azóta a gyűlés előtt vagy vasárnap a mise után, ha találkozunk vele, kezet fogunk vele. Valahogyan mintha igen közel kerültünk volna egymáshoz, ö, a „hi-fi tiszi”, és mi, a 1313. számú Ond fiúcsapat cserkészei.
