A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

268

KÉRDÉSEK

1. Mia különbség a vallás és a hit között?

2. Ki tette meg elsőnek azt a lépést, amely a vallásból a hitbe vezet?

3. A vallás kiben éri el kiteljesülését? Miért és hogyan?

4. Jézus vallást alapított-e, vagy hitet ébreszteni jött, vagy mindkettőt, és ez utóbbi esetben melyik volt fontosabb előtte?

5. Ha Jézus Teste a kereszténység egyetlen áldozati oltára, nekünk nem kell akaratunk áldozatátbemutatnunk? Ha igazi imádói „lélekben és igazságban imádják az Atyát", lehet-e a saját magunk odaadásán kívül más áldozatunk? (Miért kell magunkat Krisztusban adnunk?)

6. Jézus lebecsülte-e a népi vallásosságot?

7. Miért téves a vallás és a hit egymással való szembeállítása?

8. Milyen irányelv segíthet minket a vallás és a hit helyes vagy helytelen viszonyának a megítélésében?

9. A belső magatartás nélkülözheti-e a külső megnyilatkozási formákat?

10. A kegyelmi világ jelrendszeren keresztül fejeződik ki: Isten jelein keresztül ismerteti fel, adja és jelzi kegyelmei- it. A jel és a jelzett kegyelem viszonyának megértése segít-e a hit és a vallás viszonyának megértésében?

Orbán Miklós

A FEKETE RÁCSNÁL

Kellett ez nekem? A jónyavalyát kellett! Ha Buci nem kezd cintányérozni a nagypénteki csendben, megúsztam volna eztahúsvétot is. De amikor bedobta a törülközőt avval, hogy akinek 44-es a lába, annak húsvétra gyónnia kell, az egész család háromszorosan rábólintott. Anyám a tűnődés borújával, öcsém kaján mosolyt bújtatva szája szögletén, nővérem pedig az erénycsősz diadalának fenn költ érzésével. Mintha csak azt mondta volna, hogy ő, a nagylány, nagyon jól tudja, hogy 16 éves öccsének igenis gyónnia kell. Csak bolházza ki a pap, és adjon neki az esztendő minden áldott napjára egy — azaz összesen 365 — mi atyán kot meg üdvözlégyet.

így kerültem én a kegyes ruhaszekrény elé. Vagy nevezhetném faragásokkal ékesített mosógépnek is. Itt álltunk vagy öten, a túloldalon hatan. Úgy éreztem magam, mintha folyvást a fülembe duruzsolta volna valaki ötéves korom imáját, hogy „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem...” Próbáltam összekaparni valamit, mert hát csak meg kei! nyikkannom, ha már odatérdelek. De akárhogyan