A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

2(57

net és ájtatosság, májusi litánia és szentek tisztelete, és nem volna mise sem, csak egyéni szentírásolvasás?... Egy elkereszténytelenedett társadalomban a névtelen, a lelkűk mélyén keresztények képesek lennének kitartani — pusztán a hitből élve — a vallásos intézmények, ájta- tosságok, közösségi tartóerők minden támogatása nélkül? Az igaz, hogy a hit belső magatartás, de a belső magatartás nem élhet meg külső kifejezési formák, közösségi megnyilvánulások és érzelmi jelenségek nélkül. Ezért téves a hit kifejezési formáit mindenestül a vallás világába besorozni és a hittel szembeállítani.

Jézus különben sem vetett el minden vallásos elemet. 0 is élesen bírálta — mint minden próféta — az Istennel kötött szövetség hitéből törvénytartássá lett vallásosságot, amelyben az Isten ingyen kegyelme helyett az ember erkölcsi teljesítményének jár ki a dicséret. De hetenként megjelent a zsinagógákban, és népével együtt énekelte a zsoltárokat. Atyja házáért a buzgóság égette. Megfizette a templomadót. A szanhedrint elismerte népe hivatalos vezetőségének. A tanítványcsoportnak látható szervezetet adott, és Pétert tette meg főnek. Az utolsó vacsorán önmagára emlékeztető szent jelet hagyott, mely a zsidó nép egész történetét és az egész üdvtörténetet egybefogta: szándéka szerint a vallási jel és a hittartalom szétváiaszthatatlanul egybefonódott.

Szent János gondolkodásmódját teljesen átjárja a jel fogalma. A jánosi látásmódban a szemmel látható események titokzatos, láthatatlan történések jelei és jelképei. A vakon született két alkalommal találkozik Jézussal. Testi szemeinek a megnyílása érzékelteti, mi ment végbe a lelkében, mikor Krisztus kilétét „látni" kezdi: belső meg- világosulás, fényre születés. A jel és amit jelez, a láthatatlan kegyelmi valóság, szerves egységet alkot. Úgy tartoznak egybe, mint az élő emberben a test és a lélek — és nem úgy, mint az emberre kívülről ráakasztott ruha.

Nemcsak János apostol gondolkodását és evangéliuma szerkezetét járja át a jel és a jelzett kegyelmi valóság szerves összetartozása. Ez jellemzi az Egyház szerkezetét is. Az Egyház jel: jelzi, hogy az üdvösség, az emberiség teljes magára találásának és isteni rendeltetése kibontásának kegyelme benne található, mert benne él a feltámadt Úr, a világ összetartó pontja és ereje. Jelein keresztül magát közli, és a látható világot a láthatatlanba, az emberit az istenibe veszi fel.

A jel és a jelzett — az Egyház és az Üdvösség, és hasonlóképpen a vallás és a hit — nem ellenségesen állnak egymással szemben,hanem egymásért vannak, és szükségük van egymásra. Csak arra kell vigyázni, hogy a helyes egyensúly meglegyen, és a vallása hit szolgálatában álljon.