A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

266

mennek, hogy a hit vallás utáni korszakáról vagy vallás nélküli kereszténységről beszélnek.

Hivatkoznak ezek az emberek Jézus és a szamariai asszony találkozására. Az asszony azt kérdi Jézustól, hogy Jeruzsálem vagy a Garizim hegy az Istennek tetsző istentiszteleti hely. „Elérkezik az óra — válaszolja Jézus —, amikor sem ezen a helyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Elérkezik az óra, és már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát." (Ján 4, 20-24.) Az ő lerombolt és újra felépített teste lesz (Ján 2, 20-21) az emberiség egyetlen áldozati oltára. Ezzel az Atya akaratáért égő áldozati lobogással a hitben egyesül az ember. A vallási élmények e nélkül a hit nélkül üresek és kárt okozó öncsalások.

Arra is hivatkoznak, hogy Jézus szombaton gyógyított, vagyis kortársai szemében vallástalannak számított. Nem imádkozott esőért, jó időért, hanem az igazság, a szeretet, a béke uralmának koráért: „Jöjjön el a Te országod." Kereszténységünkben nagyon sok a pogány világból átvett és örökölt „vallásos" elem és mitológia, amire a Krisztushitnek nincs szüksége. A világ nem úgy lesz szentté, ha meghintjük szenteltvízzel, hanem úgy, hogy Isten adta energiáit és lehetőségeit a megváltott ember szolgálatába állítjuk. Más szóval a hitet a hit tisztasága érdekében meg kell szabadítani a vallástól.

*

Talán mondanunk sem kell, hogy a hit és a vallás szembeállítása okozza a tévedést, pedig nem egymás ellen, hanem egymásért vannak, és szükségük van egymásra.

Ez nem zárja ki, hogy egymástól kölcsönösen függjenek, ésa hité legyen az irányadó szerep. Sőt az is megeshetik, hogy a vallási elem burjánzása elsorvasztja a hit fontos elemeinek a kifejlődését. (Például a májusi litániát vagy a szentségi áldást egyesek fontosabbnak tartják a szentmisénél, a körmenetben való részvételt a szavazati jog gyakorlásánál stb.)

De a vallási elemek túltengéséből nem a kiirtásuk következik, hanem a helyes egyensúly visszaállítása, hogy a vallás a hit szolgálatában álljon.

Hasonlattal világítva meg a hit és a vallás viszonyát, azt kérdezhetjük: fokozná-e a szellemi működést az, ha a testet szüntelen böjtölésre fognánk? A testet és a lelket együttműködő partnereknek, nem ellenségeknek szánta az Isten.

Mit nyerne a hit, ha a vallás minden formáját és maradványát kiküszöbölnénk belőle? Ha nem volna rózsafüzér és keresztút, körme-