A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
265 FI ATA LÓKNAK Chilla Raymond HIT VALLÁS NÉLKÜL (II) Az előző számban arról beszélgettünk, hogy Péter apja csak saját esze Istenéig jutott el. Az élő Isten azon túl van, és egészen más. Üdveseményeken és prófétákon keresztül, és elsősorban Jézus Krisztusban tárta fel és közölte magát velünk. Péter apja alapjában vallásos — állapítottuk meg —, de szoros értelemben vett hite nincsen. Tehát nem minden vallásos megnyilatkozás érdemli meg a hit nevet. Vallása volt Káinnak és Ábelnek is: áldozatot mutattak be Istennek. De vallásuk a Teremtőnek szólt, nem a magát személyesen kinyilvánító isteni hívó szónak. (Ábel és Káin a történelem előtti kor emberei: jelképek. A pásztor és a nomád, a földműves és az iparos, a természettel együttműködő és a természetet hatalmába kényszerítő életformák ellentétét jelenítik meg.) A történelmi korba Ábrahámmal lépünk. A bibliai történelem vele kezdődik. Az üdvesemények sorozata kb. 1800 évvel Jézus Krisztus előtt, az Ábrahámhoz intézett isteni hívással indul. Ez a hívás és válasz egyúttal átlépés a vallások világából a hit világába. A vallás lényege: hódolat a műveiből felismert Isten előtt. A hit lényege: életünk ráépítése az isteninek felismert hívó szóra; szabadon adott igenlő válasz a történések folyamatába belenyúló és magát személyesen felismertető és közlő Isten hívó szavára. A legteljesebb hívás Jézus Krisztusban történik. Ö Isten Igéje: az emberiséghez intézett hívó szava. (És Ő egyúttal az emberiség tökéletes igenje is.) A vallás hit nélkül nem teljes. Az Isten előtti hódolat teljességét a hitben éri el: nemcsak a Teremtő előtt hódol, hanem a Fiúság Lelkét ránk árasztó Atya szeretetére is válaszol. * A kereszténységben kétségtelenül fontosabb a hit, mint a vallás. A béna ember meggyógyításánál nem a testi épség helyreállításán, hanem a bűnbocsátó hatalom bizonyításán van a hangsúly. Jézus célja a csodával nem a vallásos megrendülés kiváltása volt, hanem a bűnbocsátó (tehát újjáteremtő) erő jelenlétében való hit ébresztése. (Vö. Mt 9; 1-9.) Ebből egyesek azt a következtetést szeretnék levonni, hogy Jézus szándéka az volt, hogy a vallás helyébe a hitet állítsa, sőt odáig
