A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
27 tud majd felelni, mint mi tudtunk. Tudunk-e olyan katolikusokat az életbe küldeni, akiket nem egy kaptafára szabtak? Valós értékekkel, jellemmel, hűséggel megáldott személyeket, akik képesek önálló gondolkodásra is; akiknek a tekintély iránti magatartása érett és egészséges; akik Péter zátonyra futott bárkáját ki tudják emelni a bajból, és a kormányost szerepe értelmes betöltéséhez segítik. Az 1980-as évek hitoktatása számára a következő célkitűzéseket szeretném ajánlani. Jézus Krisztus jóhírét, amennyire csak lehet, úgy mutassuk be, hogy az eredmény olyan fiatalság legyen, amely életrevaló, de mégsem szippantja fel a fogyasztói társadalom; szorgalmas és keményen dolgozó, de együtt tud érezni a szegényekkel; erős jellemű, de tud könyörülni a gyengén; elveti a nemi erők házasság előtti használatát, de nem álszemérmes; nemcsak a művi vetélés ellen küzd, hanem a fegyverkezési verseny és a halálbüntetés ellen is; hazafias, de nem melldöngető; van érzéke az intézményekhez való hűség iránt, de a felelős lelkiismereti döntések elől nem menekül; elfogadja az Egyház irányítását, de sorsáért maga vállalja a felelősséget; vallási téren jól képzett, de nyílt új eszmék és távlatok iránt; a maga teljes bevetését hajlékonysággal párosítja; az isteni Fönség és Hatalom imádata nem zárja ki nála, hogy bensőséges és gyengéd kapcsolatba kerüljön Vele; önért éktudata egészséges, de el tudja ismerni bűnösségét; a bűnt gyűlöli, de szereti a bűnöst; szeretetét azokra is ki tudja terjeszteni, akik nem rokonszenvesek. Ezek az eszmények valóban magasak. De a katolikus iskoláktól elvárják, hogy célkitűzései magasak legyenek. Iskoláinkból kevés olyan diák kerül ki, mint amilyet most leírtam. Mégis meg kell próbálnunk, hogy iskoláinkból ilyenek kerüljenek ki. Már az a tény, hogy ebben az irányban erőfeszítéseket tettünk, közelebb visz minket eszményeinkhez. A katolikus iskola különb akar lenni a nem katolikus iskoláknál, de annál is, ami eddig szokásban volt, és különb annál, amik most vagyunk. Nagy utat tettünk meg a húsz évvel ezelőtti nemzedék felfogásától a mai napig. Ez alatt a húsz év alatt sok jó történt, de sok rossz is. Még hosszú az út, amit meg kell tennünk, hogy iskoláinkból olyan új nemzedék lépjen az életbe, amelyre az Egyház és a világ reménykedve tekint. Zárkózzunk fel, kérjük Isten segítségét, és fogjunk munkához. •CrCrCrCrtrírtrtrtrCrCrírírCrtrtrbírtrtrCrtrtrtrtrtrtrtrCrt^^ Elfelejteni, hogy vétkeztünk, nagyobb vétek lehet, mint elkövetésük. Miért? Mert amit elfelejtettünk, nem gyógyítható, könnyen még nagyobb baj forrása lesz. Henri J. M. Nouwen
