A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

258

nak kapcsolatban; ilyenek az Egyházzal való együttérzés, az apostolkodás, a jezsuita szerzetesi élet minősége, a szerzetesi képzés, és mindaz, amit az Egyház a Társaságtól elvár."

Ezek után visszatekintett a Társaság történetére - szembeötlő volt nála a Társaság múltja iránti nagyrabecsülés —, rámutatva a valós értékekre, amelyek jellemzők életére és küldetésére. Kiemelkednek ezek közt a keresztény élet megújítását célzó „Lelkigyakorlatok", a katolikus tan terjesztésének és az ifjúság nevelésének a gondja, részvétel korunk irodalmi és tudományos fejlődésében, a papnevelésben és a szent tudományok művelésében, és végül a missziós területeken végzett szüntelen munka. A missziókban a fő gondjuk a hit továbbadása volt, de a jezsuita misszionáriusok következetesen harcoltak azért, hogy „az emberi és erkölcsi színvonalat is emeljék azok között, akik között dolgoztak."

Francia nyelven folytatta a Szentatya: csak azért időzött el hosszabban a Társaság múlt történeténél, „keresve életének és küldetésének jellemző vonásait", mert érdekli jelen élete és jövendő sorsa. A Társaság a múltban kiválóan értelmezte az idők jeleit, és az Egyház által kívánatosnak tartott megújulás élvonalába tudott állni. Ma tehát — VI. Pál szavai szerint — „annak a mély megújulásnak az élén kell járnia, amelyet az Egyház, főleg all. vatikáni zsinat óta, igyekszik az el- világiasodott társadalomban megvalósítani." A Társaság az elmúlt századok folyamán életerejének szinte a próbaköve volt, mondta, majd így folytatta: „Engedjétek meg, hogy teljes komolysággal ismételten hangsúlyozzam a nemrég lezajlott zsinat helyes és pontos magyarázatának a fontosságát. A zsinat értelmezése a Szentlélek indításaira figyelő egyházias megújulás kérdése volt, és ma is az. Ezen a döntő ponton a zsinati okmányok páratlanul világosak. A hűség és a buzgóság megújulása az Egyház küldetésének minden területén a pünkösdi Lélekre való kollégiális ráfigyelés által érlelődött és fejeződött ki; most a megújulást ugyanazon Lélek szerint kell elfogadnunk és élnünk, és nem egyéni mércék vagy lélektani és társadalomtudományi ismertető jegyek alapján. Hogy a szemlélődésnek és az apostoli életnek élő szerzetesek a megújulás feladatát Isten népe körében jobban megvalósíthassák, a zsinat arra hívta fel őket, hogy újuljanak meg az evangéliumi életmód követésében... Semmi helye sincs többé azoknak az elhajlásoknak, amelyek minden kétséget kizáróan károsak a testvéri közösségek élete és az egész Egyház élete szempontjából. Én úgy látom, hogy a Jézus Társaság — egyre inkább átitatva a valódi megújulás szellemével - ma is képes lesz teljesen betölteni szerepét, amint a múltban is tette, segítve a pápát és az apostoli kollégiumot, hogy az Egyház ü- gyét előremozdítsák a zsinat által lefektetett általános irányelvek alapján, és meggyőzzék azokat, akiket sajnos megkísértett akár a progresszivizmus (a jövő), akár az integrizmus (a múlt) igézete, hogy térjenek vissza alázatban és örömben a pásztoraikkal való felhőtlen egységbe; jelenlegi magatartásuk és távolmaradásuk ugyanis sok szenvedést okoz nekik. Ez a türelmet igénylő, kényes feladat nyilvánvalóan az egész Egyház feladata. De híven Ignác atyátok és fiai szelleméhez, ma egy emberként kell felállnotok, mikor a küldetés az igazságban és szeretetben megvalósítandó egység létrehozására szólít."

„A Társaság negyedik fogadalmát úgy értette, mint annak az élő és eleven kapcsolatnak a tudatát, hogy Krisztus küldetése térben és időben tovább folyik azokban, akik hívására követik őt, és megosztják vele munkáját, érzelmeit magú