A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

257

pápa nem bízik a jezsuitákban, és addig nem engedi összehívni az új generálisválasztó gyűlést, amíg nem biztos benne, hogy annak felfogása és elgondolásai egyeznek az övéivel. Dél-Amerikából panaszok érkeztek a jezsuitákra, hogy túl sokat politizálnak, másutt „elvilágiasodtak", és túl messze mennek a tanítóhivatal bírálatában, tanaik nem megbízhatók stb.

Ezért feszült figyelemmel várták, mit mond majd a pápa február 27-én a Jézus Társaság rendtaromány-főnökeinek. A Szentatya beszédét olaszul kezdte, franciául és angolul folytatta, majd katalánra fordította a szót.

Beszédének az elején a Szentatya megköszönte a Jézus Társaságnak és tagjainak azt a történelmi jelentőségű közreműködést, amellyel az apostolkodás, a lelkipásztori szolgálat és a hithirdetés munkájához a századok folyamán hozzájárultak. Nagylelkűségük fáradhatatlan, áldozatkészségük példás volt. Külön megköszönte azt a „valóban ignáci szellemet", amellyel Paolo Dezzának a pápa megbízottjaként való kinevezését elfogadták. Ezzel a kinevezéssel páratlan és rendkívüli helyzet keletkezett, mely a beavatkozás és a próbára tétel gondolatát ébresztette.

Kifejezte nagyrabecsülését Arrupe atya iránt, „aki bénulásának beszédes csendjével van jelen", és a pápai megbízott, Dezza atya iránt. Megismételte elismerését „az engedelmesség és a bízó szolgálatkészség magatartása iránt", amely- lyel a Társaság a Szentszék reá vonatkozó döntését fogadta. Emlékeztette a tartományfőnököket összehívásuk céljára: imádságosan mérlegeljék „azokat a problémákat, amelyek a Társaság mivoltával és az Egyházban való küldetésével van