A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

26

kedvezőtlen körülmények között, a hamisítatlan evengéliumot. Ha a a srácok azt válaszolják, hogy az Egyháznak a korral kell változnia, mutassunk rá állításuk igazságának korlátáira.

Ha diákjainkkal együtt nekünk sincs ínyünkre a merev, kérlelhetetlen kőszál-Egyház gondolata, ne cseréljük ki egy tál kocsonyával. Ha nem szeretjük a puritán, elfojtásos módszert, ahogyan a hatodik parancs kérdéseiről régen tárgyaltunk, azért még ne rohanjunk az ellenkező végletbe, és ne keltsük azt a benyomást, hogy minden megengedhető, amíg őszinte jóindulatból teszik, és kölcsönös megelégedésükre szolgál.

Talán valami neokonzervatív nevelési irány ajánlásával hozakodom elő? Legkevésbé sem tartom kívánatosnak, hogy a vallási nevelés és képzés kilendüljön és jobbra tolódjon. Az utolsó két évtized nagyon is jelentős eredményeinek értékét nem szabad lekicsinyelnünk vagy feladnunk. A fiatal katolikusok lelki helyzete nagyon sok szempontból egészséges és sok reményre jogosít. A helyzet már említett hiányainak és tisztázatlanságainak nem szabad elfeledtetniük a pozitív fejleményeket. Nem térhetünk vissza a tekintélyelv túlzásain és a bemago- láson épülő módszerekhez. Ráléptünk a nevelést felszabadításként felfogó útra, és erről az útról nem fordulhatunk vissza még akkor sem, ha az egyház reakciós tagjai és félős idegesei a jelenlegi amerikai jobbra lendülésben jó alkalmat látnak arra, hogy felgöngyöljék a zsinat utáni idők valódi megújulást hozó eredményeit.

Inkább azt kérem, hogy legyünk alázatosak, és gyakoroljunk önkritikát annak fölmérésében, ami a katolikus nevelés terén az utóbbi húsz évben történt. Amíg a hátvédet a hozzá nem értő és esztelen kritika ellen védjük, ne legyünk süketek a megérdemelt kritika és vakok a meglevő hibáink iránt. Sok mindenen kell javítanunk, ha azt akarjuk, hogy az 1980-as évek hitoktatása meghozza azt a bőséges termést, amelyre képes.

Megvalósíthatók ezek a feladatok? Elérhetők azok a célkitűzések, amelyeket a fiatalok hithű és eredményes vallási képzése szempontjából kívánatosnak említettünk? Igen, de csak akkor, ha mi, az idősebb nemzedék, a hallottakat megszívleljük, és a saját portánkon rendet teremtünk. Nem adhatjuk, amink nincs. A fiatalok magukra hagyva nem bírják hitüket kifejleszteni és az életképes vallási kultúrát megteremteni. A felnőttek példája mutatja számukra az utat. A sorainkban mutatkozó megoszlás, a félénkség, zavar vagy gyengeség eleve lehetetlenné teszi azt a megújulást, amelyet most sürgetek.

Azon kell komolyan dolgoznunk, hogy olyan katolikus nemzedéket neveljünk ki, amely a vallási életre váró próbáknak jobban meg