A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
241 oooooooooooooooooooooooooo ÁLTALÁNOS: ...hogy Krisztus Jézusban felismerjük az Atyais- LELKISÉG ten irgalmának hírnökét, főként keresztjének titka által. oooooooooooooooooooooooooo Ha van Zsoltároskönyvünk vagy teljes Bibliánk, bizonyára rátaláltunk már a Zsoltárokban — tartalmi és formai tekintetben is — az imádság örökérvényű emberi hangjára. A lelkes dicsőítés, az irgalomért esdeklő bánat, a hálás köszönet, és az Isten nagyságán és életünket, történelmünket irányító bölcsességén elámuló bizalom: mind alapvető emberi magatartások, és mind ott találhatók a zsoltárokban. A bűnbánati zsoltárok annyira illenek hozzánk, gyarló, esendő emberekhez... Talán imádkozzuk is gyakran az 50. és a 129. zsoltárt, a Miserere és a Mélységből kiáltok. Uram, Hozzád szavait. Keresztúti ájtatosság idején halljuk az Úr ajkán a 21. zsoltár alázatos felkiáltását: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem"... Nagy lelki haszonnal vehetjük ajkainkra a kevésbé ismert bűnbánati zsoltárok verseit is. Főleg azzal a meggondolással, hogy amit HAVI IMASZÁNDEKOK én szenvedek, azon átment az Űr is, a zsoltár szavai rámutatnak az ö magatartására, és erőt, irányítást jelentenek számunkra is... a) Az örök ember — tehát mi is — erőtlennek érzi néha magát. Mint a 6. zsoltár mondja: „Könyörülj, Uram, erőm elapad, gyógyíts, Uram, kín gyötri csontomat. És lelkem is nagyon gyötrődik. De Te, Uram! — de Te még meddig...?" Majd a megnyugvás hangja: „Az Úr kérésem meghallgatta, az Úr imámat elfogadta..." b) „Istenem, miért maradsz a messzeségben?" — sír a magánosságát érző, szinte az Istentől is elhagyott ember. Mint az Úr ajkán a 21. zsoltár és a néma ég hallgatása. De a csendet az Úr ajkán is új szó töri át: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet" és a bizalom szavával szól a zsoltáros is: „Terád hagyatkozik a nyomorult, az árva, — Irgalmát tőled várja" (10.zs.)
