A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
235 hazánkba bevezetett volna, a kiszabadulás és a honfoglalás közti időben Istenünk, Jahve velünk szövetséget, szerződést kötött. A szerződés feltételeit kiszabadulásunk vezére, Mózes, két kőtáblára írta. Ezt a két kőtáblát, mint a szerződés két példányban megörökített okmányát, a szövetség szekrényébe, a frigyládába helyezték el, és ez a frigyláda lett legnagyobb szakrális kincsünk, vallási és nemzeti életünk központja. Nem lehet most feladatunk, hogy ezt a tételt elemezzük, és történeti alapjait kimutassuk. Egy—amint már említettük —biztos: a szövetség eszméjét már Izrael őskorában megtaláljuk. Amikor később Izrael harmadik királya, a dicsőséges Salamon, a nemzet történetének fénykorában templomot épített Jahvénak, e templom legszentebb helyére a frigyszekrény került. Kétségtelen, hogy az ókori zsidóság az egy igaz Isten, Jahve népének tekintette magát. Tudatában volt annak, hogy Jahvéhoz különleges kapcsolat fűzi. Később a szövetség lényegét a következő formulával fejezték ki: „Én, Jahve, a ti Istenetek akarok lenni, és kell, hogy ti az én népem legyetek." A szövetség első cikkelye ez volt: „Ne legyenek más isteneid rajtam kívül." Az ószövetség valamennyi törvénye nem volt más, mint ennek az első cikkelynek az alkalmazása. A szövetség megkötésének ténye és Mózes alakja elválaszthatatlan egymástól. Mózes 2. könyvének a 24. fejezete írja le nekünk, hogy milyen liturgia keretében ment végbe a szövetség megkötése. A honfoglalást követően (egészen biztosan Józsue vezérsége idején) Szichemben ünnepélyesen megújították a szövetséget, és ekkor a nép valamennyi törzse, tehát azok is, akik a Sinai sivatagban még nem voltak jelen, vállalták a szövetséget. Józsue idejétől kezdve a szövetséget országos zarándoklat és hatalmas ünnep keretében rendszeresen megújították. Megújították, azaz főként a vallási hanyatlás vagy eltévelyedés időszakai után a nép újra vállalta, hogy hűséggel ragaszkodik Jahve szövetségéhez. Feltehetően ilyenkora szövetség cikkelyeit is ünnepélyesen felolvasták. A szövetség megújítása az ókori Kelet népeire jellemző módon ment végbe. Ünnepélyes módon áldást mondtak azokra, akik a szövetséget megtartják, és szörnyű átokkal sújtották azokat, akik a szövetséghez hűtlenek lesznek. Mózes 5. könyvének 28. fejezetében olvashatunk ilyen áldásimát, illetve találhatjuk meg annak átok-ellenkezőjét: „Ha megtartod Jahve szavát: áldott leszesz a városban, áldott a mezőn. Áldott lészen méhednek gyümölcse, földeid gyümölcse, barmaid ellése, marháid csordája és juhaid akla. Áldottak lesznek csűreid és áldottak éléstáraid. Áldott leszesz, ha bemégy és ha kimégy. Összeomlasztja Jahve színed előtt ellenségeidet, egy úton jönnek ki ellened,
