A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
236 és hét úton futnak el színed elől. De ha nem hallgatsz Jahvénak, a te Istenednek a szavára: átkozott lész a városban és átkozott a mezőn. Átkozott leszen csőröd és átkozottak éléstáraid. Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, marháid csordája és juhaid nyája. Átkozott lész, ha bemégy, átkozott, ha kimégy. Éhséget és ínséget bocsát Jahve read, és átkot minden dolgaidra. Rádszakasztja a döghalált... megver minden nyavalyával... az ég olyan lesz, mint az érc... a föld, mint a vas... Összeomlaszt téged ellenségeid előtt. Egy úton indulsz ki ellenük, és hét úton fogsz elfutni előlük..." A legrettenetesebb átok az volt, hogy Jahve hűtlen népét kiűzi az ígéret földjéről, és végleg megsemmisíti. Az ókori Kelet népei ilyen és hasonló áldás- és átokformulákkal pecsételték meg politikai szerződéseiket is. A királyság idejében a Jahvéval kötött szövetséget is azoknak a szerződéseknek a mintájára fogalmazták meg újra, amelyeket a nagy uralkodók szoktak kötni hűbéres népükkel. Talán meglepőnek találjuk, hogy az Isten megengedte, hogy az a nép, amelyet a kinyilatkoztatás hordozójának kiválasztott, ilyen evilági, sőt politikai szerződést kössön vele. Nos, hogy egy nép vallási életének az alapja az istenséggel kötött szerződés legyen, ez az ókori Kelet világában is teljesen egyedülálló dolog volt. Miért? Azért, mert az ókori Kelet népei igen bonyolult politeizmusban éltek. Bár a bölcseleti monoteizmus mély gondolatait itt-ott az ókori Kelet bölcselőinél is megtaláljuk, a nép hite szerint a természet erői imádandó istenségek voltak, és tiszteletük sokszor nemi orgiákkal volt egybekötve. A mindennapi élet erkölcsi rendjét meghatározó törvények éppen az istentisztelet alkalmával voltak felfüggesztve. Ezzel szemben Izrael monoteizmusa és a szövetségre épülő etikai magatartás valami egészen új dolog volt. Ma szívesen emlegetik a jog egyházával szemben a szeretet egyházát. Ha ennek a fogalompárnak az analógját akarnánk a szövetségre alkalmazni, nagyon tévednénk. Merta szövetség Izraelt a természet erőit megszemélyesítő politeizmus és a termékenységkultuszok ködéből éppen a szövetség jogi előírásaival vezette a a tiszta valláserkölcsi élet útjára. Ez az út azonban nem volt sima. E népnek a környező népek politeizmusának sok kísértésével kellett megküzdenie. A környező népek nemzeti isteneinek kultusza újra és újra rést vert a vallási és nemzeti egységen, a fertőzés nemegyszer súlyos volt — gondoljunk csak az Izraelben is meghonosodott pogány gyermekáldozatokra, amelyekről még a zsoltárkönyv is mint a borzalmak borzalmáról emlékezik meg. Amikor a monoteizmust veszély fenyegette, amikor Izrael hűtlen lett a szövetséghez, amikor idegen istenekkel paráználkodott, ek
