A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
231 Kiértékelés A magyar egyházi kiscsoportok három évtizedes múltja és minden nehézséget túlélő belső ereje meggyőzően támasztja alá Krisztus- és egyházszemléletüket, melyet apostoli indításból kezdettől fogva a magyar egyház jövőbe vezető útjaként ajánlanak. Hatásuk máris jelentkezik a hívek között, és olyanokat is indít, akik nem tartoznak hozzájuk. Jelentőségük miatt is tartják a főpásztorok oly fontosnak, hogy beleilleszkedjenek az adott egyházi keretbe. A kiscsoportok beilleszkedését a mai nyugodtabb és nyitottabb életbe megnehezíti számukra a múltban kényszerűségből megszokott vallási önállóság és bizonyos radikális szemléletmód. Megnehezíti az is, hogy a magyar egyház vezetősége nem találta meg még annak módját, hogyan tegye a bázisközösségek „új borát új tömlőbe". Az eddig alkalmazott egyházkormányzati intézkedések és fegyelmi rendszabályok alkalmatlannak bizonyultak, konfliktusokat okoztak, és fokozták a bizalmatlanságot az egyházi vezetés iránt. Az intézkedések eredménytelensége megerősíti azt a bevezetőben kifejtett elgondolásunkat, hogy itt lényegében átfogó pasztorális elgondolások különbözőségéről van szó, melynek érvényességét a jövőre sem a püspökök jogi illetékessége, sem a kiscsoportok egyes tagjai részéről írásban vagy szóban tett kijelentések teológiai kivizsgálása — amit Lékai kardinális nemrégiben elrendelt — nem fogja eldönteni. Az egyházfegyelem ellen formálisan vétő káplánok megbüntetése, vagy a merészen fogalmazott teológiai kijelentések visszautasítása még nem jelent a magyar egyház mai adottságának megfelelő pasztorális célkitűzést. Nem kétséges, hogy a hagyományos keretek között folyó pasz- torációra a jövőben is szükség lesz a magyar egyházban. Kérdés azonban, meg tudja:e oldani a jövő feladatokat kizárólag a régi módszerekkel, nem kellene-e a bázisközösségek „családegyház" elgondolását - és az érte dolgozókat — is érvényesülni hagyni. Cserháti püspök a Kath- press-ben közölt beszélgetésében hasonló utakon keresi a megoldást: „Nekünk, az egyház felelőseinek meg kell keresnünk a kielégítő választ a velünk egyet nem értő fiatalok kérdéseire. De nekünk is jogunk van magatartásukat illető kritikus kérdéseket intézni hozzájuk. Nem kölcsönös ex-kommunikáció, hanem a kommunikáció visszaállítása az út, amelyen biztosítani tudjuk az egyház egységét." A püspökök és a bázisközösségek termékeny együttműködéséhez mindenekelőtt több kapcsolatra volna szükség: találkozásokra; a kérdések és feleletek közvetlen kicserélésére; egymás meghallgatására és annak meghallására, amit a másik mondani akar; a stílusnak ésa tulajdonképpeni mondanivalónak a szétválasztására; a körülmények he-
