A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
203 gélista népszerű végkifejlettanát, azt ti., hogy az általános föltámadáskor a hívők az örök életbe mennek, de ez az igazság számára kisebb jelentőségű, mint az, hogy a Jézusban hivő, aki az ő testével és vérével táplálkozik, az már itt a földi életben élvezi az örök életet, és hogy ez az itt elnyert örök élet záloga a föltámadás után következő örök életnek. Ez a földi életben elnyerhető örök élet minőségileg különbözik a természetes emberi élettől. Igazolja ezt ennek az életnek eredete, elérésének módja. Eredete, forrása nem testi szüléinknél, hanem Jézusnál van: „Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökő forrás." (4,14.) „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem. Szívéből, az írás szava szerint, élő víz forrásai fakadnak." (7, 37-38.) Megszerzésének föltétele: a Jézusban való hit: „Amint Mózes fölállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen." (3, 14-16. Vö. még 5, 24; 20, 30;stb.) Megszerzésének módja az újjászületés: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újjá nem születik, nem látja meg Isten országát." (3,3.) „Bizony, bizony mondom neked, aki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába." (3,5.) Isten országának eszméje itt szerepel először Szent Jánosnál. A továbbiakban az örök élet gondolata veszi át a szerepét, hogy aztán ismét felbukkanjon a szenvedéstörténetben Krisztus Királyságának gondolatával betetőzve, megkoronázva. Ebbe az országba való belépés, vagyis újjászületés azonos az örök élettel, azzal az élettel, amely „nem a testnek és vérnek vágyából" (1,13) hanem „Istenből" (1,13), a „Lélekből" (3,5) való, úgyhogy valóságosan Isten gyermekévé és következésképp Isten életének és természetének részesévé tesz bennünket. Ennek az életnek fönntartására maga az Isten Fia rendelt emberi ésszel föl nem fogható, csodálatos táplálékot. „Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak." (6,33.) „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé." (6,35.) „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért." (6,51.) Mi ennek az örök életnek lényege? Istennel, az Igazsággal és Szeretettel való egyesülés, vagyis: Istennek isteni módon való ismerete és szeretete. Miután János az egész evangéliumon keresztül megvilágította az örök élet gondolatát, végülis rámutat a búcsúbeszédében ennek az életnek a lényegére: „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust." (17, 3.)
