A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

201

az ajándékoknak megtapasztalására, melyeket majd az új világrendben birtokol. (Prefáció a szent szüzekről és szerzetesekről.)/

Isten új világának zálogai

/A szentek seregében nyersz ünneplést, és amikor megkoronázod érdemeiket, saját ajándékaidat koronázod meg. Életvitelükkel példát adsz nekünk, közösségükkel é- letkeretet, közbenjárásukkal támogatást; hogy annyi tanúságtevőtől megerősítve, az előttünk álló küzdelmet veretlenül vívjuk meg, és velük együtt a dicsőség hervadhatatlan koszorúját nyerjük. (I. prefáció a szentekről.)/

A szentek életében az egész Egyház kegyelme tündököl; Krisztus azt akarta, hogy Egyháza szeplő és ránc és mocsok nélkül legyen, szent és szeplőtelen. (Ef 5,27.)

/Mindenszentek ünnepén a következő prefációval fejezzük ki a végső beteljesülésre vonatkozó örömünket és várakozásunkat: Ma megadod nekünk, hogy a te városodat ünnepeljük, amely a mi Anyánk és a mennyei Jeruzsálem, ahol testvéreink kórusa már téged dicsér mindörökre. Mi zarándokként, a hit fényében járva, buzgó igyekezettel sietünk e város felé, és örvendezünk az Egyház kiváló tagjainak megdicsőülésén, mely által gyarló emberi voltunknak segítséget adsz, és egyben példaképet is./

/Folytatjuk./

Bálint József

SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA

I. AZ ÖRÖK ÉLET (II)

János evangélista, amikor az örök élet eszméjét a hagyományos fölfogáshoz kapcsolja, ugyanakkor tovább is fejleszti, sőt az azonos kifejezéssel valami egészen új dologra, egészen új életre mutat rá, a- mely minőségileg különbözik attól az élettől, ami a puszta természetes emberi élet folytatását jelenti majd a föltámadás után. A végső dolgokra vonatkozó fölfogása ezen a ponton különbözik a másik három evangélista felfogásától. Jánosnak ez a szinoptikus eszkatológiá- tól eltérő tanítása legvilágosabban tükröződik a Lázár föltámasztását megelőző párbeszédben. Jézus így vigasztalja Mártát: „Testvéred föl támadni." (Jn 11,23.) Márta válasza teljesen megegyezik az 5. fejezet