A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
200 dicsőségére ébredünk fel Isten egyetlen intése nyomán. (IV. halotti prefáció.)/ /Megérdemelten múlunk el; de Isten jósága és kegyelme folytán, bár bűneinkért elemészt a halál, Krisztus győzelme megvált, és vele együtt új életre támadunk. (V. halotti prefáció.)/ /A boldog föltámadás reménye benne ragyogott föl nekünk; és így, ha meg is szomorít kényszerű halandóságunk, a jövendő halhatatlanság ígérete megvigasztal. Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik; és amikor földi tartózkodásunk otthona elenyészik, örökös lakóhely készül nekünk a mennyben. (I. halotti prefáció.)/ Az elhúnytak az Úrban haltak meg, az ő kezében vannak, és ott, földi útjuk végére érve, megismerik az ő örömét, az ő számunkra titokzatos életét. Az Úr tökéletessé teszi művét, és szépségének végleges bélyegét nyomja bele kezének alkotásába. A szentek közössége Összegyűlve /az Eucharisztia megünneplésére/ Isten szerzetének örök jelenében, megsejtjük, hogy az emberek között van valami olyan összetartás, mely erősebb, mint a halál. A szentek közössége (apostoli hitvallás) lehetővé teszi azoknak, akik itt a földön szerették egymást Krisztusban — esetleg anélkül, hogy őt feüsmerték volna —, hogy titokzatos módon ismét találkozzanak a halál szakadékán túl, egymásra találva Isten szívében, Krisztus közvetítése által. Krisztus örökké él, és szünet nélkül közbenjár értünk. Vele együtt mi is közbenjárunk. Szent példaképek és közbenjárók Az Egyház szentként tiszteli azokat, akik példaadó módon feleltek meg a megkeresztelt voltukból fakadó hivatásuknak. Sugárzó szeretetükkel megvilágítják és támogatják azokat, akik közelednek hozzájuk, és akik közbenjárásukért folyamodnak. Az életszentség nem kíván meg sem a közönségest meghaladó sorsot, sem rendkívüli emberi tulajdonságokat, sem kivételes eseményeket, hanem lényegében az Isten és az emberek iránti szeretetet. /E szeretet legteljesebb kivirágzása nyilván a vértanúság. A szent vértanúról így énekel a mise prefációja: Neved megváltásáért Krisztus példájára vérét ontotta, és kiontott vére nyilvánvalóvá teszi kegyelmed csodáit, mellyel törékenységében is tökéletességreviszedaz erényt, és a gyenge emberi erőt képessé teszed a tanúságtételre./ /Szentjeidben, akik a mennyek országáért Krisztusnak adták magukat, ünnepelnünk kell csodálatos gondviselésedet, mellyel a gyarló embert visszahívod a kezdeti szent állapotra, és elvezeted azoknak
