A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
199 őt ismerni, ahogy ő ismer minket; Isten lesz minden mindenekben; egyedül csak Krisztus lesz, elérve a teljességre, kitágulva a megváltott emberiség dimenziójára; Krisztus tökéletes szeretettel fogja szeretni önmagát sokmilliárd szívben, amelyek mind egyazon ritmusra dobognak. /Es Királyságának nem lesz vége. (Konstantinápolyi hitvallás.)/ A meghívottak és a kiválasztottak Reméljük minden ember üdvösségét. De tudjuk azt is, hogy Isten nem erőszakolhatja rá az önmaga iránti sze- retetet arra, aki ezt végérvényesen visszautasítja. A szeretet gyökeres visszautasítása, mely kimondhatatlan és kilátástalan szomorúságba vezet, mindig lehetséges marad. Krisztus, bármilyen szelíd és alázatos szívű volt, emlékeztetett a sírásra, fogcsikorgatásra, a ki nem alvó tűzre. Ezeket a képeket nem lehet kitörölni üzenetéből. Felidézik a teljes szakítás, a pokol szörnyű valóságát. Figyelmeztetnek választásaink komolyságára; emlékeztetnek arra, hogy kísértésnek kitett, bukásra képes lények vagyunk. Krisztus az, aki megítél; Krisztus az, aki üdvözít. /A mennybe felment Krisztus újra eljön majd dicsőségben, hogy megítéljen élőket és holtakat, minden egyest a saját érdemei szerint. Akik Isten Szere- tetének és Irgalmának megfeleltek, azok majd az örök életre mennek; akik pedig ezeket halálukig visszautasították, azok a soha ki nem alvó tűzre ítéltetnek. (VI. Pál pápa hitvallása.)/ Egyedül Krisztus kegyelme tisztíthat meg, jelenleg, a halálban, és még a halálon túl is, ha ebben az életben elfogadjuk legalább azt, hogy nem zárkózunk el könyörü- lete elől. Halálunk és halottaink /Isten akaratából születünk, az ő hatalma kormányoz minket, az ő parancsára a bűn törvénye szerint beleoldódunk a földbe, amelyből vétettünk. Fia halála megváltott minket, és az ő feltámadásának
