A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
Perjel parancsát térden lesi, s csókol földet, ha vét. A fehér gyapjukámzsa sebeket rejt a szöges szíjostortól: elérte Magyarhont a Lélek támadása ... Most prédikál. A szava mélyekig hat, mert mélyből tör föl; éget, mert a szív ég ... Szegénység Úrnő hívta harcosinkat: s Kereszt a Kardtól kapja legjobb hívét ... Mint Pannon Márton, László, hű Sebestyén Ferenc, Ignác ... Lovagból vértanú, szent — az Ég nyilát hordván szivén vagy testén — hamar lett, nagyobb Ür ha érte üzent. Boldog Búzád, a mongol hozta Néked el Ázsiából Jézus hű hívását... Tavasz volt, vérző ... Templom gyűjt be népet mert ég a város, ég szegény magyarság. Zsúfolt falak közt zeng beszéded; készít egy országot, hogy Istenéhez lépne, a mártirságból bátran venné részit, s oly vígan, mint Te, hullna Őelébe ... Mert szentegyháznak kapuját bezúzva, mészárlani magyart a mongol ott áll. Nagy fehér szárnyat: két karod Jézusra nyitottad, s szálltál Hozzá oltárodnál ... Vérrel virágzott szent magyar Sebestyén nyíl verte mellin hófehér szép kámzsa. Némult tömeg s az Úr keresztről lesvén, haldokló még kezet emelt áldásra ... Aztán a csorda rátört... Fejét zúzta ... Aztán ezer száj egekig sikoltott; halálra szánt szív rátapadt Krisztusra, s ezernyi mellből vértanú vér folyt ott ... Recsegve égett fölöttük az Egyház, sötét füst, vér közt pálmás lelkek szálltak, míg magyar égbolt kormos lánggal szikráz: fehér csuháját követik Búzádnak ... Omolj megint ma Jézusod elébe, hű Bánfia Búzád! esengve kérjed! Lásd: újra tombol tűz, vészek telébe’: jelezzen népednek nyomot az Égbe véred ... Ha halni kell, az oltár mellett tudjon meghalni néped. Míg dühöng a Káosz, pogánnyal szembenézzen, s égi úton fehéren-bátran, mint Te, fusson Jézusához ...
