A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-01 / 4. szám

Gergely Mihály

VASÁRNAP A ROZSAK TERÉN

(A Fővárosi Tanács Korányi kórházának baleseti osztályán, du. 13,35 és 16,30. — Két részlet egy hosszabb írásból.)

— Hányadszor csinálta ezt, néni?

— Először.

— És miért?

— Majd később ... Most nem peereege ...

— Mit tetszik mondani?

— Most nem peereeg úgy a nyelvem, ahogy szeretném ... - A mellére bök. - Azért tettem ... mert itt van valami! - A fejére mutat. - Meg itt is van valami!

— Családi ügy miatt?

— Majd egyszer sokat fogok mondani... Most nagyon fáradt vagyok... Nem vagyok én részeg, csak egy nagyon ... egy igen szomorú asszony ... Tudja maga, mi az, egy szomorú, magányos asszony?! ...

..., született 1939-ben, adminisztrátor. Bódultán támolyog be a mentősök karján, Tardylt szedett be. Tiszta feketébe van öltözve, fehérneműje, harisnyája is fekete.

— Gyászol valakit, kedves?

— Magamat ... Talán nem illik?

— Családi ügy? ... Szerelem?

— Nem tartozik magára.

A gyomormosás őt is meggyötri, de tartja magát. A mosdónál a tükörben hosszan, idegenkedéssel nézi magát, lassan letörölgeti festett ajkáról a fekete foltokat.

— Mondja, miért akart meghalni?

— Mert olyan nagyon szép az élet! Olyan csodálatos, nem?

— Az lesz ..., az lehet, meglátja ... Sikerült alaposan kimosni a gyomrát.

— Nem köszönöm meg.

Az orvos a mosdóhoz megy. A szappan mellett kövérre hízott vadgesztenye. Felmutatja.

— Látja, ha okosabban felel a kérdésemre, most magának adnám ezt a szép gesztenyét.

— Maga az okos nőket kedveli?

— Az okos embereket, mert tőlük lehet remélni, hogy képesek eligazodni maguk és mások dolgaiban ... Nem elég a szépség, a divatos ruha! ...

— Énrám céloz?

— Magára is, persze.

— Szóval engem buta nőnek gondol?

— Dehogyis. Biztos vagyok benne, hogy holnapra, mire kialussza magát, tudni fogja, hogyan folytassa tovább.

— És akkor a gesztenyét is nekem adja?

— Igen.

— És ha most kérném? ... Hátha vele nyugtatóbb lenne az álmom!

— Máris a magáé, tesssék! ... Most pedig menjen szépen aludni.

— Köszönöm ... Ez fog engem ezután emlékeztetni erre a ... Köszönöm!

175