A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
149 akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság fölismerésére. Ezért sokszor és sokféleképpen szólt egykor az atyákhoz a próféták által; amikor pedig elérkezett az idők teljessége, elküldötte Fiát, a testté lett Igét, akit fölkent a Szentlélekkel, hogy az örömhírt meghirdesse a szegényeknek, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket, hogy testi és lelki orvos legyen, közvetítő Isten és az emberek között. Az ő embersége volt ugyanis, az Ige személyével való egységben, üdvösségünk eszköze. így Krisztusban ment végbe kiengesztelődésünk, tökéletes kibékülésünk, és benne kaptuk meg az istenszolgálat teljességét. Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének ezt a művét már az Ószövetség népében előre jelezték Isten nagy tettei, teljességre pedig az Űr Krisztus vitte, elsősorban boldog szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által, amelyben halálunkat a saját halálával lerontotta, és feltámadásával visszállította az életünket. Mert a kereszten alvó Krisztus oldalából jött létre az egész Egyház csodálatos szak- ramentuma.” A zsinati szöveg céloz Isten nagy tetteire, amelyek már az ószövetségben előre jelezték a húsvéti misztériumot. A húsvétra vonatkozó „divina magnaliá”-ról szóló legfőbb ószövetségi szövegek megtalálhatók a szent háromnap liturgiájában. Most röviden végigtekintjük ezeket az olvasmányokat. Krisztus Urunk szoros értelemben vett misztériumában az első lényeges állomást az utolsó vacsora jelentette. Nagycsütörtökön ünnepeljük meg az esti szentmisével. A szentmise első olvasmánya elmondja az ószövetségi húsvét megalapítását és megünneplésének módját. Nézzük most csupán azokat az elemeit, amelyek az ószövetségi embernek és magának az Űr Jézusnak meg az apostolainak is vallási élményt jelentettek, számunkra pedig élőképi értelmet rejtenek. Egyéves hím bárányt ölnek le, vérével megkenik az ajtófélfát, húsát menetkészen, állva fogyasztják el, kovásztalan kenyérrel és keserű salátával. Emberi erdeiében tehát: primitív földművesek és nomád pásztorok ünnepe. A választott nép történetében: emlékezés az utolsó egyiptomi csapásra (ti. az elsőszülöttek legyilkolására) és az Egyiptomból való megmenekülésre. Mélyebb teológiai értelmében: Isten üdvözítő művének egy fontos állomása, amelybe Isten az ószövetségi nép minden tagját személyesen bevonja. A mi szentmisénk keretében: a keresztény húsvét előképe, amelyben megszabadulás, üdvösség, sértetlen bárány, vérontás, kovásztalan kenyér, eszchatologikus készenlét szerepel. A mi szentmisénk az egész üdvösségtörténetet magába zárja, szentségileg megvalósítja, az előképeket is, amelyekben már ott volt Krisztus megváltó kegyelme.
