A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
139 idején Jahve lelke szállt le, és akiket a nép prófétáknak nevezett. Ezek a prófétaság lelkét birtokolták. Különös azonban, hogy a prófétaságnak a lelke olykor másokat is megszállt. Jellemző esetként idézhetjük Sámuel első könyvéből Saul királynak az esetét. A rendkívül nagy népszerűségnek örvendő ifjú Dávid menekül a reá féltékeny Saul királynak az udvarából. A táncoló próféták közt igyekszik elrejtőzni. Sámuel a rámátai Najótban élt, és ott volt egy prófétaközösségnek a feje. Ezek a próféták tánc közben estek elragadtatásba — amint ma is számos animista vallást követő nép körében a tánc a vallási érzelmek egyik legerősebb kifejezője és a vallási élmény csalatkozhatatlan hordozója. Saul poroszlókat meneszt a prófétatelepre, hogy fogják el Dávidot. Amikor azonban a poroszlók meglátják a táncoló próféták seregét, maguk is táncolni kezdenek. Saul még két szakasz katonát küld a táncoló prófétákhoz, mind a két szakaszt magával ragadja a tánc eksztatikus heve. Saul erre maga megy a rámátai Najótba. De valami olyan történik, amire senki sem számít. Már útközben megszállja a gyilkosságra készülő királyt is Jahve lelke, és táncolni kezd. Tehát nem a sodró tánc látványa ragadja magával. Valami egészen másról van szó. Táncolva teszi meg az út hátralevő részét. Najótba érkezve ledobja minden ruháját és a táncoló tömegbe veti magát, és táncol a többivel Sámuel előtt, míg a végkimerüléstől össze nem esik, hogy azután egy teljes nap, teljes éjjel ájulásban feküdjön a népsereg előtt. Dávidot, Jahve trónjelöltjét a szövetség Istene így menti meg az általa már elvetett Saul kezéből. Mert míg a féltékeny uralkodó az ájulásig kimerítő táncot járja, az ifjú Dávid Najótból elmenekül. Tánc és ének volt tehát egy bizonyos prófétakaszt elragadtatásának az előidézője és kifejezője. Viszont annak nyoma sincs a szentírásban, hogy Sámuel próféta, Izrael történetének az egyik óriása, ilyen elragadtatásba esett volna. Hozzá Jahve másként szólott. Úgy, amint a gyermekét költögető apa szól fiához. A gyermek Sámuel első találkozása Jahvéval az éjszaka csendjében ment végbe. Az Isten templomában, Héli főpap keze alatt növekedett Istennek e kiválasztottja. Az alvó fiú egy éjszaka háromszor ébred arra, hogy a nevén szólítják. Azt hiszi, hogy a vak aggastyán főpap kéri szolgálatát. Maga Héli magyarázza meg neki, hogy másról van szó. És az üzenet, amit a gyermeknek tovább kell adnia — mert Jahve nem hajlandó többé a vallási züllést erőtlenül néző Héli főpappal szóba állni —, ez az üzenet nem más, mint Jahve kemény ítélete Héli és háza fölött: „íme, megesküszöm Héli házának, hogy nem törli el gonoszságát sem vágóáldozat, sem eledeláldozat soha." Azaz a büntetés, mert fiai romlottságát eltűrte, bekövetkezik.
