A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

138

Orbán Miklós

VOLTAK-E PRÓFÉTÁK AZ ÓSZÖVETSÉG ELŐTT? (II)

Amikor e szót halljuk: „próféta", leginkább Jeremiás jut az eszünkbe. Úgy jelenik meg lelki szemeink előtt, minta tövig lerombolt szent városnak, Jeruzsálemnek a megsiratója, aki óriás voltában megroppanva ismételgeti: „ Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj mega te Uradhoz, Istenedhez." De ki volt tulajdonképpen ez a Jirmejahu, milyen jogon szállt perbe saját népével, az uralkodóval, a papsággal? Hogyan került szembe prófétakasztjának vezetőivel is, mi volt a közte és Konanjah próféta között támadt feszültségnek az oka, miért sújtott le Jahve keze a nagy ellenfélre? Miért kegyelmezett meg az Izraelt elpusztító nagyhatalom Jirmejahunak? Ha legalább megvakították volna, amint a szerencsétlen zsidó királlyal tették! Azon kevesek közé tartozott, akik a teljes nemzeti pusztulásban élve maradtak. A templom romjai között üszőkben és füstben hallgatta Jahve szavát, amíg Egyiptomba menekülő honfitársai magukkal nem hurcolták és idegenben meg nem ölték őt.

„Szólt hozzám az Ur igéje a börtön udvarában."

(Jer 33,1)

„Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől." (Siralmak 3,8)

Jeremiásnak és a másik három nagy prófétának, ill. 12 kis prófétának a titkát megközelíteni nem tudjuk anélkül, hogy e sajátos rendnek, kasztnak az eredetét meg ne vizsgálnánk. Mert már maga a „próféta” kifejezés is több értelmet hordoz az ószövetségi szent iratokban. Jóval az író próféták fellépése előtt, sőt a királyság megalakulása előtt, tehát a Krisztus előtti első ezredfordulón, már voltak Izraelben időről időre elragadtatásba eső férfiak, akikre elragadtatásuk