A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

135 — A más személyekre ható akarásnak két sajátos módja van. Az egyik ab­ban áll, hogy az akarati energiák finoman, tapintatosan behatolnak a másik sze­mély életenergiái közé, és azokat az akaró ember sajátos szempontjai szerint irá­nyítják; ezt nevezhetjük belülről ható akarásnak. Amikor pedig a kezdeményező személy belső akarási feszültsége úgy irányul a másik személy életenergiái felé, hogy nem igyekszik azok közé beférkőzni, bensőségüket sértetlenül hagyja, akkor külső, parancsoló hatalomként lép fel; ezt a módot nevezhetjük kívülről ható akarásnak. — A női természetben abelülről ható akarás erősebb és szerencsésebb, mint a másik. A nő természetes hajlamával arra törekszik, hogy tapintatosan befolyá­solja a másik fél belső életét: számol az illetőben lejátszódó lélektani folyamatok­kal, és azokat próbálja a maga akarat szerint irányítani (sokszor egészen részlete­sen és ravaszul kidolgozott haditerv alapján). Ha a nő ilyen jellegű feladatot sze­rencsésen old meg, akkor akár nők, akár férfiak szívesen elfogadják, és ez az ő számára meghozza a kibontakozást. Ha viszont helyzeténél, feladatánál, állásánál fogva parancsolnia kell, és emellett a sajátosan női magatartást is igyekszik fenn­tartani, vagyis megpróbál beférkőzni alattvalóinak intim világába, akkor megvan az a veszély, hogy alattvalóit eltapossa vagy maga ellen lázítja. — A férfi természetben a kívülről ható akarás erősebb. A férfi legtermé­szetesebb hajlamai szerint irányít, parancsol, diktál. Nem fordul lélektani fogá­sokhoz azért, hogy akaratát elfogadtassa. Ennek a tekintélyi akarásnak sajátos előnye az, hogy nem kísérti a döntések folytonos megváltoztatása.A főnöknek, felelősségénél fogva, az a fontos, hogy parancsát végrehajtsák; az nem fontos ne­ki, hogy alattvalóinak lelkivilágában az engedelmeskedés milyen lelki folyamato­kat vát ki. Ha egy vezető állásban levő férfit erős fokban jellemez az a női típusú hajlam, hogy túlzottan törődik beosztottjainak lelkivilágával, az illetőt könnyen megvetik és elutasítják. A férfiassághoz hozzá tartozik a kívülről ható akarás túl­súlya. — Itt sincs szó kizárólagosságról, hanem természetesen és egészségesen domináló hajlamokról. Az alapvető különbség megmutatkozik már az életközös­ség első lépéseinél, az udvarlás és a jegyesség korában. Igen nagy különbség van a két mód között, ahogy a fiú igyekszik befolyásolni a lányt, és a lány a fiút. — Ugyanígy a feleség a férj lelki életfolyamatainak a mélyére tud hatolni, és ott befolyással lenni. Tapintattal oda tud hatni,hogyaféijét megnyugtassa,ösz­tönözze, bátorítsa, magatartásában megváltoztassa. Felesége hatására a félj hajlé­konyabbá válik .jobban alkalmazkodik az élő valóság részleteihez is, és így nagyobb biztonsággal vetheti bele magát nagyobb lélegzetű férfi terveibe. A félj valóságosan kettejük akaratának szerencsés egyesülésével akar. — A férj viszont azzal válik felesége javára, hogy a maga férfiakat jellemző állandóságával egészíti ki. Ez az akarati szüárdság abból adódik, hogy a férfira a pü- lanatnyi benyomások kevésbé hatnak, és hogy a férfit jobban struktúrát okosko­dások vezetik. A feleséget tehát az őt jellemző akarati vátozandóságban, bizo­nyos állhatatlanságban a félj nagyobb biztonsággal, kitartássá, belső erővel egé­szíti ki. Saját hajlékonyságát, rugalmasságát a feleség megőrzi, ugyanakkor szinte kölcsönveszi féijének stabilitását.

Next

/
Thumbnails
Contents