A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Egy késő este Julis asszony megzörgette a lőcsfalvi pap irodája ajtaját. — Beteghez hívják a főurat! — No, no, csak nem akar valaki közülünk elköltözni erről a sártekéről? — Özvegy Kovácsné szomszédja van itt, ő tán jobban tudhatja, hová akar költözködni — zsémbeskedett a házvezetőnő. * * * Közben a lőcsfalvi pap megtudta, hogy özvegy Kovácsné tényleg a végét járja, és kéri szeretettel papját, hogy tenné simábbá átköltözködé- sét abba a másik világba, amelyről annyit prédikált. KOVÁCS Mikor a pap belépett az özvegy házába, azt várta, hogy a haldokló verítékezve és végső tusáját víva az MARIS ágyban fekszik, és készül az utolsó lélegzet vételére. De özvegy Kovácsné ott ült teljes díszben kényelmes TÖRTÉNETE karosszékében, és buzgón morzsolgatta olvasóját. — Már ne haragudjék a főúr, hogy ilyen órában zaklattam. De nem jól érzem magam, és az én koromban az ember sohasem tudhatja... — Jó, jó, Zsuzsi asszony, azért van a papja, hogy zaklassa. — Áldja meg a jó Isten, főúr! De nemcsak azért hívattam, hogy adja a szentségeket. De van egy nagy titkom is, amit nem akarnék magammal vinni a másik világba. Legalább a főúr tudjon róla. * * * így tudta meg a lőcsfalvi pap Kovács Maris történetét, aki jelenleg Puszta Sándorné, az apátsági béresgazda felesége. — Tudja, főúr, az én történetem éppeg olyan, mint az én Maris jányom története. Mer1 hát ű nem az én igazi, vérbeli jányom. Encsak örökbe fogadtam szopós korában, ahogy engem is örökbe fogadtak valamikor szopós koromban. Talán azér’ is esett meg rajta a szívem. Az én uram, tudja, korán elhótt. Agyonlűtték véletlenségbűl egy hajtóvadászaton. Az én jó uram sose tudta meg, hogy én fogadott jánya vóttam anyámnak. Nohát elég abbúl annyi, hogy a szomszédom jánya, a neve nem fontos, megesett egy legény tűi. Mikor az ideje elgyütt, hívatta a bábaasszonyt. A legény is megtudta, oszt elszaladt a paphoz, aki maga előtt vöt itt a pap. A pap azt mondja, hogy egyetlen mód van rá, hogy jóvá tegye a hibáját: ha elveszi a jányt feleségül. A legény meg is ígérte, mert szerette nagyon a jányt, a jány is űtet. Rohant is sze136
