A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
115 A fokoláré mozgalom Ez a mozgalom tetszett legjobban. A legéletrevalóbb társaságnak tartom. Imádság és munka, evangéliumi szellem és a modern élet felé nyitottság: ebben a mozgalomban talált legszerencsésebb szintézisre. Loppianóban (Firenze mellett) van a központjuk, ahol egy valóságos kis várost hoztak létre, lakóházakkal, műhelyekkel, kis üzemekkel. A világ minden tájáról vannak itt fokolarínók: japán, koreai, vietnami, óceániai, dél-amerikai, afrikai stb., és természetesen nagy számban olaszok. 500 tagja van a településnek, 41 nemzetből - és köztük 16 fiatal házaspár. Tágabb értelemben vett fokolarínók a mi kollégiumunk növendékei között is vannak, ezek hívtak meg bennünket egyszer Loppianóba. Két autóbuszra való társaság jött össze a különféle kollégiumokból. Megérkezésünk első pillanatától kezdve megragadott bennünket a fiatal fiúk és lányok lekötelező szívélyessége és mosolya. Ez a kis település, mint a vezetőjük is mondta, a fiatalság és az „evangéliumi mosoly” országa. Egész napos programmal fogadtak bennünket, egy pillanatra sem hagytak magunkra. Még ebédünkhöz is odaült minden asztalhoz egy-egy fokolarínó, aki mindjárt „végigkáderezett” bennünket:kik vagyunk, honnan vagyunk, mit csinálunk. És természetesen ő is beszámolt hivatásáról. Hozzánk egy fiatal francia lány került. Amikor bemutatkozásnál megmondtam, hogy én egy igen kis ország, Magyarország polgára vagyok, mindjárt hozzáfűzte udvariasan: „Magyarország kis ország, de ,molto importante’, nagyon jelentős ország.” Nem volt már módomban visszakérdezni, mert a társalgás fonala tovább gom- bolyodott, hogy a büszke francia nációnak ez a fiatal szimpatikus ivadéka pusztán csak udvariasságból beszélt rólunk mint „molto importante” országról, vagy a szavainak volt talán belső tartalma is. A fiatalok programja: ének, tánc, filmvetítés és „tanúságtételek”, amelyek folyamán az isteni kegyelem működésének legcsodálatosabb történeteit jegyezhettük meg magunknak. A legmegkapóbb volt, ahogyan ezek a fiatalok a legközvetlenebb természetességgel beszéltek Istenről, Jézusról, kegyelemről. Mozgalmuk lényege: tanúságot tenni a mai világnak az evangéliumról, Egyházról, Isten gyermekeiről mint „Isten családjáról”. Fokoláré: családi tűzhelyet jelent. Életmódjuknak — mint azt vezetőik magyarázták — kettős modellje van: az égi modell a Szentháromság, a földi modell a Szentcsalád. A mozgalom különféle csoportjai ma már az egész világon mindenütt megtalálhatók. Alapítójuk, a most 63 éves Chiara Lubich, trentói származású olasz nő, aki a 40-es évek elején, a háború kellős közepén, mint fiatal egyetemista lány lépett arra az útra, amelyen mindjárt a
