A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

114

Egy dallamot — közbeeső rövid változatokkal — nagyon sokszor elismételnek, úgyhogy negyedóra múlva már az is otthon érzi magát, aki először van köztük, és együtt fújja a fiatalokkal énekeiket. Közben szentírási szövegeket olvasnak, imákat mondanak az öt világnyelven. Amit nem értek az egyik nyelven, megértem a másikon. Igazán élmény volt Roger testvér imáját hallgatni: sejtelmes, mély érzésektől átfűtött hangon mondta el a mikrofon előtt.

Az első pillanattól kezdve megfogja az ember fülét, és fülén keresztül a szívét is ez a hang. Roger testvér külső megjelenésében is igazi aszkéta, lelki ember benyomását kelti. Imája fordulatos, szívre ható, Krisztushoz szóló könyörgés.

Hol az egyik, hol a másik nyelvet használja az öt világnyelv közül.

Arra gondolok: valami ilyesmi lehet a „nyelveken való beszéd”.

Egy valami azért nagyon hiányzott erről a közös imáról: az Eucharisztia. Maguk a taizéi szerzetesek albaszerű fehér ruhában körben ültek a főoltár előtt, egy nagy feszület volt a kör közepén, és az előtt fejezték ki időközönként tiszteletüket mély meghajlással — de az Eucharisztiáról nem volt szó, jóllehet tudomásom szerint magában Taizében naponként van szentmise, mindenki részvételével.