A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
1 86 1927-től 1935-ig a következő módon foglalta össze belső fejlődését: 927. április 12-én du. 3 óra táján végzett életgyónásom után találtam meg a lelkem Istenét. Akkor világos lett előttem, hogy egész életem kívül és belül csak előkészület volt erre Találkozásra! Habár sem 12-ről, sem a többi Tábor-hegyi élményről beszámolni nem tudtam, mert addig a misztikáról semmit sem tudtam, nem olvastam és hallottam, voltaképpen nem is tudtam, mi történik velem, csak azt éreztem, hogy valami rendkívüli kegyelem boldog zsákmánya lettem. 927. április 14-én volt az, amita szeretet lángjának nevezek, azért a sze- retetlángért, amely akkor először, és a következő hetekben is többször elborította a telkemet, sőt a testemet is, amely úgy volt, mintha lázban égett volna. Első alkalommal a Sacré Coeurben nagy csütörtökön 6 óra táján történt Jézus előtt, aztán itthon többször munka közben, éjjel is többször felébredtem égetésére. Azokban a hetekben Isten annyira elmerített Önmagába, hogy szinte alig éltem itt, akkor elszakadtam mindentől, és más emberré lettem. 927 tavaszán (máj. végén vagy jún. elején) mondta nekem Jézus áldozás után, hogy meg akar újra testesülni bennem. Az identifikációról (azonosulásról, egyesülésről) addig semmit sem hallottam, de Jézust egészen megértettem. Ezzel kimondta egész programját velem. Azóta minden-minden ezért van, ezt a célt szolgálta. A lelkem Istenének minél tökéletesebb imádója lenni a Jézussal való minél bensőbb egyesülés által. Ez volt 927 kegyelemesőjének eredménye. De Ő tovább akart menni, többet szánt nekem. Már nemcsak az én lelkem Istene lett életem centruma, hanem a mi lelkünk Istene, a lelkek Istene, akiért élni akartam a Jézussal való minél bensőbb egyesülés által. ÉsJézusaz Ő végtelen irgalmas szerelmében kis lelkem iránt nagyon messze vitt. Már 927-i szavaiban benne foglaltatott minden ígéret, ami fokról fokra valóra vált. Ami az Övé, az enyém lett - egészen. Ego in te et tu in me. (Én te- benned, és te énbennem.) Ezt, ezt akarta Ő velem tenni. Ego in te. Igen. Ő bennem akarja folytatni életét, Ő énbennem van. Et tu in me, én pedig benne vagyok, egészen magába temetett, önmagával eggyé tett, és isteni életét leírhatatlan módon megosztja velem. Úgy, hogy már csak egy életet teszünk ki. Nem tudok földi hasonlatot, amely két lény ilyetén egymásba olvadását megközelítőleg is kifejezné. Az emberi élet tökéletes egyesülése ez az isteni Élettel, minden panteisz- tikus (Teremtő és teremtmény közötti különbséget eltörlő) felfogás nélkül. Jézus élete ez egyedül. Részvétel az Ő legbensőbb életében, teljes egység ez Vele anélkül, hogy személyiségem, természetes énem megszűnt volna. De ennek az énnek már csak egy működése van: folytonosan kiszolgáltatni önmagát, és aztán viselni a jézusi élet gyötrelmeit. így lett az én életem az Ő élete egyedül. Az Ő élete in sinu Patris (az Atya ölén), a Szentháromság isteni közösségében. Az Ö élete Betlehemtől Kálváriáig, titokzatos, de mily való módon! Az Ő élete az Eucharisztiá- ban, áldozati módon. Az Ő élete legfőképpen a lelkek titokzatos mélyén. Ez az én egész életem és tevékenységem, ez az én leírhatatlan életem a lelkek mélyén. A lelkek tabernáku/urnában az Isteni Hárommal. Ott, a lelkek mélyén, a lelkek titokzatos birodalmában, a hol Ő lakik, ott van az én életem jobban, mint itt, ahol látszat szerint vagyok. Ott élem Vele gyö
