A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
87 nyörűségét az övéiben, ott élem Vele epedő vágyát a lélek után, amíg az kint jár, és a külvilágban keresi életét. — Ó, erről nem tudok sokat mondani, de ez az én egész világom, gyönyörűségem mennyországa és gyötrelmeim helye, isten leírhatatlan módon vágyódik a lelkekkel egyesülni! A lélek pedig legtöbbször kint ét, és nem is tud isteni Lakójáról. Mily csodálatos reális ez a jelenlét, és a lelkek mit sem sejtenek róla. Ez állandó gyötrelmem! Jézus Szíve vágyát, amelyet kifejezett üzenetében a pap szívéhez, egészen Vele élem. Csodálatos jelenlét. Vele egyesülve, az összes kegyelem állapotában levő lelkekben, egyesekkel különösen. Akárhánynál érzem, hogy közelebb vagyok hozzájuk, mint saját maguk, mert ott lakom a lelkűk állagában Istennel. - De nemcsak passzív jelenlét ez, hanem állandó isteni működés Vele. Mindenekelőtt állandó áldozat a lélek szentélyében, imádó, engesztelő, hódoló, kérő áldozat, amelyben Jézussal élünk: ut sint unum! (hogy egyek legyenek: Jn 17,21.) — a lélek az isteni Hárommal, és Benne a lelkek mind. Ez a három szócska kifejez mindent. Azután állandó imádó odaborulás a szentek szentjében az Istenemberrel, ak i egyedül méltó arra, hogy a lelkekben lakozó végtelen Istent imádja. — A választott lelkekben a Vele egyesültekkel kimondhatatlan lelki gyönyörűség, állandó szeretetáradás; mert Jézus részt enged isteni gyönyörűségéből a lelkekben. Ez lehetséges anélkül, hogy a lélek arról tudna, mert én el vagyok veszve Jézusban, és mindez voltaképp csupán az Ő gyönyörűsége a lélekben, amelyből, mint mindenből, részt enged nekem. Ez a részvétel az Isten életében a lelkekben maga egy állandó isteni működés, mert Isten a szeretet, a szeretet pedig nem tétlen erő, hanem állandó cselekvő energia. , Vannak lelkek, akikben kimondhatatlan gyönyöröket élek anélkül, hogy bármilyen külső kapocs fűzne hozzájuk, vagy hogy ők ezt csak sejtenék is, és ezt nem is kívánom, mert ha őt megtalálták, ez tökéletesen elég nekem. — Vannak lelkek, akikben nagyon szenvedek, mert ott elhagyott bennük az Isten. Vannak lelkek, akik közt élnem gyötrelem, mert nincs bennük az Űr. Ó, hogy vágyom a percre, amikor ad eum veniemus et mansionem apud eum faciemus (hozzá megyünk és benne fogunk lalkni: Jn 14,23). — Mindezt azonban nem mint harmadik, hanem a Vele való csodálatos egység álta/mint saját gyönyörűségemet és szenvedésemet élem! A vágy a lelkeket bírni! Ó, az leírhatatlan! A legtöbb lélekben kettős működésem van: egyrészt Jézus élete, mint fent leírtam, másrészt mintegy a közvetítő szerepe Isten és a lelkek között. A lélek helyett, aki kint él: imádnia Fölségest. És ez minden fájdalmam mellett kimondhatatlan édességem! Ó, hogy ezt nekem szabad, hogy ezt elfogadja tőlem! Kifelé: a célért, a végcélért, amelyre mindhárom isteni Személy minden tevékenysége irányul: ut omnes unum sint, sicut tu in me et ego in te (legyenek mindnyájan egyek, amint te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned: Jn 17,21). Jézus életének folytatása, amely egy szóban jut kifejezésre, és mintegy egyetlen aktusra egyszerűsíttetett le: Ecce venio, ut faciam voluntatem tuam (itt jövök. Istenem, hogy akaratodat megtegyem: Zsid 10,7) ... ezt mindennap újból, to- vább-tovább, a Consummatum est-ig (Beteljesedett: Jn 19,30). És ami ezzel ösz- szefügg: lankadatlan harc a szeretetért, kis sugarává, hithirdetőjévé lenni a lelkekben élő Szeretetnek, Aki azért teremtette az embert, hogy szeretetének kimondhatatlan édességét megízlelje. Különben egészen zajtalan, halk lélek akarok lenni.
