A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

65 Rövid idő múlva, 1944 végén, Erdély hadszíntérré változott, és újra ro­mán uralom alá került. Márton Áron püspöknek ekkor már a románok bosszúvá­gyának kiszolgáltatott egész erdélyi magyarság védelmében kellett szavát felemel­nie. Gróza miniszterelnökhöz írt memorandumában olvassuk:, ,A magyar nemzet­testből erőszakosan kiszakított erdélyi magyarságot kisebbségi élete győzte meg arról, hogy román fennhatóság alatt sem egyedeiben, sem mint nemzetiség, nem élhet szabad emberhez méltó életet ... Isten magyarnak teremtett, s természete­sen fajtestvéreim sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. Papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A ro­mán fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy er­kölcsi alapelveknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendező elveiként megjelölt. Szabad emberhez és szabad nemzethez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten adta jogunk van ... ” A világháborús összeomlás meghozta a második Trianont, s megindult Er­délyben a frontális támadás az egyházak ellen is. Márton Áron püspököt a román hatóságok 1949-ben elhurcolták, és hat éven át ismeretlen helyen tartották. Csak 1955-ben hozták vissza székhelyére, de 12 éven át rendőri felügyelet alatt tartot­ták: székhelyét nem hagyhatta el. Befejezésül legyen szabad egy személyes élményemet és emlékemet meg­említenem. Harmincegy év után 1975-ben találkoztam utoljára Erdély püspöké­vel. Személyes ismerősként fogadott. Kitűnően emlékezett régmúlt esemény de apró részleteire, amikor még a Báthory—Apor szemináriumban együtt éltünk, s természetesen azokra a kedves kuglipartikra is, amelyekre a kolozsvári plébánia kertjében szombat délutánokon eljártunk. Amikor elköszöntem tőle, kértem, ne kíséijen le az emeletről a földszinti kijáratig. Szerényen szabadkozott, és azt mondta: „Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy eljött. Gyakran eszembe jut az alakja, egyénisége és munkája. Hogyne kísérném ki, hiszen úgy bearanyozta a mai napomat.” Márton Áron püspök ma már az Ür színe előtt van. Isten megérdemelt lá­tásában örök boldogság veszi körül. Az árván maradt erdélyiek siratják bátor vé­delmezőjüket, de ha igazán szerettük őt, tanítását sohasem feledjük, és példáját - ha gyarlón is, mindig követjük. A fenti szöveg előadásként elhangzott a torontói Katolikus Férfiak Társulatának október 12-i összejövetelén, és megjelent a Krónika havi folyóirat (Torontó) 1980. novemberi számában. Cser László S.J. BABITS MIHÁLY BESZÉLGETŐFÜZETEI Belia György gondozásában és kiadásában két vaskos kötetben jelentek meg Babits Mihály Beszélgetőfüzetei. Igen, személyes okokból írom az alábbiakat, és szólok hozzá. Az ok egy­szerű: Babits Mihály nővérem férjének bátyja volt, és ez amolyan „magyar ro­konság". De túl ezen, az ezerk ilencszázharmlncnyolcas évek körül gyakori vendé­

Next

/
Thumbnails
Contents