A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

526

ígéretét, ha én hű teszek. — Isten előtt úgy látom, hogy ez az én hivatásom. És szervesen beleillik a lelkem egész alkatába és minden kegyelmembe. — Csak hű legyek a világossághoz és a szeretethez! —

A Szűzanyával kapcsolatos nehézségem semmivé vált. Azt hiszem, csak a gonosz ármánykodása volt az egész. — Mint balzsam, úgy ömlött el ma a telkemen, hogy Ő a legegyenesebb és legbiztosabb út Jézushoz. Grig non Szt. Lajossal vallom, hogy járjanak bár mások más úton, ha nekik az tetszik, én ezt az utat választom, ezen az úton akarok járni és kitartani, és gyermekeimnek is ezt az utat hagyom örökségül. Mert ezt az utat maga az Isten választotta, hogy hozzánk jöjjön. A Szűzanya helye az én lelki életemben és az Unum lelkiségében nem más, mint az a hely, amelyet maga az Isten biztosított számára a jelen kegyelmi rendben. — Az Ő példájának követése, a vele egyesült élet, a neki való teljes átadása legjobb eszköz kinek-kinek saját hivatása betöltésére.

Magamra nézve így mondhatnám: nem az a hivatásom, hogy parányi Mária legyek, de mint parányi Mária tudom legjobban betölteni hivatásomat.

Holnap megújítom itt a kegytemplomban teljes átadásomat Jézus Társnőjének és a Lelkek Anyjának... Hiszem, tudom, és saját gyarló életemben is tapasztalom, hogy a neki igazán átadott lelkek kegyelemről kegyelemre haladnak, Ő is nekik adja magát, közli velük szellemét és ... megosztja velük szerepét... Vallom, hogy főleg a női lélek számára nincs jobb út, nincs termékenyebb eszköz az életszentségre.

Naplójában visszhangzott XII. Piusz halála, majd XXIII. János megválasztása. Mindkettőért imádkozott, és boldognak mondta magát, hogy ehhez, a sziklára épült Egyházhoz tartozhat.

Névnapját már régebben áttette Árpád házi Szent Margit ünnepére (előzőleg június 10-én tartotta, Skóciai Szent Margit ünnepén), mert megragadta őt a domonkos királyleány áldozatos szelleme, egyetemes szeretete. De látta kettőjük útjának a különbségét is:

Szent Margit mások nevében vezekelt, én mások nevében szeretni akarok. (1959. jan. 19.)

Április elsején az Unum egyik fiatal testvére, Visnyei Júlia mérnök súlyos operáció után a Szent István kórházban elhunyt. Margit Mária anya szíve majd megszakadt a fájdalomtól, de készségesen fogadta el az Atya akaratát. Akkor még nem sejtette, hogy két év múlva őt is ebben a kórházban szólítja majd haza az CJr. Margit Mária anya nyugtalanul csak ilyen kérdéseket vetett fel: mikor fogja már Istent úgy szeretni, mint akarja, mikor fogja már igazán, minden fenntartás nélkül szeretni Őt? A szentek gyötrelmeihez hasonlókat élt át... Máriához fordult, egyetlen reményéhez:

Nagyon érzem, hogy csupa mulasztás, hanyagság, elégtelenség az életem! Édesanyám, Tebenned van minden reményem!

Ó, ha én vértanú lehetnék! Az megoldana, megtisztítana, lemosna mindent... És kielégítené vágyamat: halálosan szeretni Őt.