A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
51 Tágabb összefüggésében kell látnunk a havi szándékot. Az egészséges gyermekekhez a saját környezetük fogyatékos gyermekei állnak legközelebb. Milyen öröm, milyen emberi kibontakozás (éspedig mind a két oldalon), ha egy süket kisgyerek jelbeszéddel vagy másképp beszélgetni tud normálisan halló kispajtásaival, ha egy értelmileg elmaradott gyermeket a többiek a világ legnagyobb természetességével befogadnak és értékelnek! Ilyen alapból nőhet ki egy egyetemesebb akció: az, hogy a jómódú országokban élő gyermekek összefognak, takarékosságuk, áldozatuk gyümölcseivel lehetővé teszik, hogy a fejlődő országokban kórházak, árvaházak, gyógypedagógiai iskolák épüljenek, amelyekben a testileg, lelkileg, társadalmilag sérült gyermekek minél emberibb nevelést kaphatnak. Külön keresztény, missziós szempontja, nagyon időszerű szempontja ennek a törekvésnek az, hogy az üyen gyermekek hitoktatásban is részesülhessenek, megismerhessék „hitünk titkát”, és így tudják viszontszeretni Üdvözítőnket. (Vö. II. János Pál, Catechesi tradendae, 41. pont.) Egy testileg vagy lelküeg sérült gyermek, ha közeli kapcsolatba kerülünk vele, megfejthetetlen és megdöbbentő misztérium. A gondviselő Isten nem a misztérium kibogozására, hanem a vele való, szere- tetből fakadó közösségvállalásra állítja bele életünkbe. Ennek a közösségvállalásnak gyermekkorunkban, gyermekeink bontakozó életében kell kezdődnie. Nagy Ferenc A februári vasárnapokon idén Szent Máté evangéliumának azokból a fejezeteiből vesszük az evangéliumi szakaszt, amelyeket „hegyi beszédnek” szoktunk nevezni. Találóbb elnevezése is van: ez az „evangéliumi beszéd”, vagyis az Isten Országa örömhírének első nagy meghirdetése, a keresztény élet alapokmánya, rövid katekizmusa. Az Ür Jézus nyilvánvalóan nem tartott mindjárt nyilvános működésének kezdetén egyazon hallgatóságnak egyvégtében ilyen összetett és elég hosszú beszédet. Inkább úgy kell elgondolnunk, hogy egy-egy gondolatra, témára számtalanszor visszatért. Ugyanezt tették később az apostolai is. így formálódtak a hitoktatásban meg a liturgiában a nagy beszéd egyes elemei, mielőtt írásba foglalták, át- meg átdolgozták és