A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
511 amikor fölemeli a lábát, mindenki pofára esik a lelátón." Ahogy hallgatom a két fiú beszélgetését, újra és újra megüti a fülem, hogy az öreglány majd hápog, meg az öreglány mégis jobban főzi a töltöttkáposztát, meg hogy majd leszoktatják az öreglányt, hogy ne cikizzen minden reggel, hogy mikor vet már ki az ágyunk... Egyszerre csak megvilágosodott minden: az öreglány én vagyok. Nem anyu, nem édesanyám, nem mami, hanem öreglány. Erre, hogy magasfeszültségemet gyertyavoltra csökkentsem, bementem Zsófihoz,,/Já, most te mesélj nekem — kezdtem —, milyenek az ottani fiúk?" „Retek fej, tucatarc. " — rántotta fel a vállát a tizenöt évére mérhetetlenül büszke bak fis. „Képzeld, a strandon egyszer lecövekelt mellém egy krapek, hogy csak ne sün- disznózzak, mert ő tudja, hogy a zsebemben mindig ott van a „ragasztó". Mi? — kérdeztem, erre röhögni kezdett, hogy ne kajláskodjak, mert elég nekem is egy kis pia, aztán jöhet a tömény randi. — Erre már dühös lettem: — Kisokos, menj a nagyanyádhoz, hogy ültessen újra a teknőbe... Ö meg csak folytatta: — Ne játszd meg magadat, csibi, júliusban egy kis örömködés nem árt... — Erre fejéhez vágtam a szatyromat, és mondtam neki magyarul: —You pig... — Ha láttad volna, milyen képet vágott! Elpirult, nyitva felejtette a száját, lesütötte a szemét, aztán bűnbánattal rám nézett, és egész meggyőzően mondta magyarul: — I'm sorry... — Kisült, hogy ő is látogatóban van nagymamájánál, hogy magyarul tanuljon. Attól fogva egészen jó barátok lettünk. Kisült, hogy ő is cserkész, mint én, ő még a ministránsklubnak is tagja, és hogy a „ragasztót" ő sem tudja, micsoda, csak hallotta, hogy két pesti huligán mint röhögött a villamoson..." Szerencsére árnyékban ültem, Zsófi nem láthatta, mint fogadtam beszámolója első részleteit. A gyerek azonban megérezte, hogy belülről remegek. Hozzám bújt és megcsókolt: ,Anyu, semmi cidrizés. John a lovagom lett. Ha valamelyik fiú rondán kezdett beszélni, csak ránézett. Azonnal abbahagyták, mert egyik este a fő stricit kikészítette. És tudod, hogy a többi fiú: Pista, Jancsi, Miska, Jóska, Zoli, Tomcsek, Csibak meg a többi gratulált neki, hogy ne gondoljuk, hogy a magyar fiúkban nincs tisztességtudás és jóérzés." „Magyarul beszélj!" - Már a tanítás is megkezdődött. Öcsit beírattam kiscserkésznek. A parancsnok megkérdezte, tud-e magyarul a gyerek. „Mi az, hogy tud — válaszoltam büszkén —, hiszen hat hétig voltak otthon." „Na, tudsz-e valami verset?"— fordult a parancsnok Öcsihez. „ Tudok ám!" El is kezdte: „Egész úton hazafelé..." A parancsnok arcára akkora mosoly ült, minta dorozsmai kalács. Az utolsó strófa előtt Öcsi duplájára nőtt: „Kis szobámba toppanék, s ugrott felém kutyám , azt hitte, hogy cigány vagyok, és lehúzta a gatyám!" Gondolhatja mindenki, hogy azonnal bevették az újoncok közé.
