A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
510 Orbán Miklós MAGYARUL BESZÉLJ! „Boldogtalan az az anya, kinek fia csizmadia..." — dúdolgatom magamban, míg drágalátos csemetéim utazásból hazahozott farmerjeit, trikóit nyomom a mosógépbe. Még jóformán ki sem szálltak a gépből, már elkezdték, és azóta be sem áll a szájuk. Hogy nagyapa a szőlőben mint mesélte el a csigér születését, és hogy a szín alatt micsoda kasor- nya állt, meg egyszer hajtányon mentek át a szomszéd faluba, persze nem jött szembe a gyorsvonat, meg hogy nagyanya garabolya a piacon úgy tele lett, hogy még Rudi sem tudta vinni másképp, mint hogy a vállára emelte. Hát örülünk ennek a nyelvi újjászületésnek. Most nem kell rájuk szólni, hogy „Magyarul beszélj!". Beszélnek a családunkban rég elfelejtett szavakkal, sőt, mi több, van, amit nem értünk mi szülők, csak nézünk egymásra. Rudi a vacsoránál már pimaszkodott: ,Apa, mi a különbség a járvány és a járgány között?" Erre a kisebbik is cincogni kezdett: „Apa, hány éves korodban leszel hadastyán7' Zsófi kacéran apjára mosolygott: „Magyarul beszélünk, talán nem értitek7' Öcsi egyre jobban izgett-mozgott, láttam, hogy valami nagyágyút tartogat. Amikor a keresztapja vacsora után leült velünk, hogy a TV-híreket megnézze, Öcsi eléje állt, hogy ő jobbat tud. Egészen friss kiadás. A TV-nek is így kellene hirdetnie a csoda fogkrémet. Hogyan? Ahogyan a Holland Habkő páratlan tulajdonságait hirdetik. így: „Kimegy Julcsa a vásárba és megveszi a libát — De nem tudja elvágni néki a nyákét — Reszeli-riszálja, mégsem fogja a bicskája — Marcsa, a húga csak neveti, mert a Holland Habkő titkát már ismeri: — Egy húzés jobbra, egy húzás balra — és máris borotvaéles a pengekés..." Keresztapja rácsapott nevetés helyett: „így hirdeti otthon a TV?'' Öcsi kihúzta magát, mint aki úgyis megnyeri a főnyereményt: „Nem most, hanem amikor nagymama kislány volt... a vásárban... Tudjátok, hogy milyen jól beszélünk mi magyarul? A határon a vámtiszt fölrántotta a szemöldökét és összecsucsorította a száját, amikor megkérdeztem tőle, hogy hány kis ürge van a kéglijében, és mindből vám tábornok lesz-e. Persze akkor mondtam neki, amikor visszaindultunk. Zsófi mentette meg a kínos helyzetet: Ne vegye komolyan, ez a bumbur- nyák csutka angolul is ilyen szemtelen, az FBI már listára vette... Erre a vámtiszt már mosolyogva: Mi az az FBI? Zsófi így: Fene Buta Ifjoncok anyakönyvi hivatala." Éjfél lett, mire ágyba kerültek. Ahogy olfogatom a lámpákat, hallom, hogy a két fiú most már a családi nyilvánosság elé nem való élményeit idézgeti. Rudi: „Mit szólna az öreglány, ha elmondanám, hogy mint barmolt le a tizenegyes után aJakus és a Mazula sportkör bekkje? Megjátszotta magát, hogy ő a legnagyobb,
