A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
495 4. A föltámadás módja Ha a föltámadás meg is felel legbensőbb vágyainknak, mégis a mód, ahogy ezek a vágyaink teljesednek, zavarba hozzák elképzeléseinket. Ugyanis semmiféle fogalmunk nincs egy örökké megromolha- tatlan organikus testről. Mi nem tudjuk felfogni az érzéki életet változás nélkül, sem a változást elváltozás, módosulás nélkül. Amikora halál a világ négy tája felé szórja szét maroknyi porrá lett testünket, hol lehet újra föltalálni a szétszóródott és ezernyi új kombinációkba keveredett atomokat? És hogyan akadályozható meg, hogy újra szétszóródjanak? Ez az ellenvetés, amit Szt. Pál előre lát és előre meg is old: „De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő?" Világos, hogy testünk mélyen járó változáson megy keresztül. Ehhez „Krisztus formáját" kell magunkra öltenünk, amely átalakítja a mi gyarló, a nyomorúság és próba állapotában levő testünket: „Ö azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vehet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez." /Fii.3,21/ P. Prat ezt a Krisztus formája szerinti átváltozást transfiguratiót kettős szempontból nézi. Átváltozik anélkül, hogy megszűnne önmaga lenni; maga a személyiségünk, amennyiben föl- emelődik és megnemesedik egy magasabb nívón, nem szűnik meg ugyanaz lenni. Az apostol ezt az átváltozást az elvetett mag példája nyomán világítja meg. A magban rejtett élet lappang, amely éppen a halál és szétoszlás által jön napvilágra. Az elvetett mag elhalva átváltozik, és a benne rejlő élet is nemesebb életté változik, Isten által belé ojtott arányosság törvénye szerint. Ugyanilyen lesz a holtak föltámadása. Az igazaknak a teste, amely a Szentlélek temploma, éppen a Szentlélek által egy szellemies, természetfölötti élet csíráját hordozza magában, amely a föltámadással kerül napvilágra. Ez az átalakulás, amely közös minden szent számára, nem zárja ki az egyéni megdicsőülés különbözőségét, arányosan a természetfölötti életelv energiájához és természetéhez, amely különböző az egyedekben a halál pillanatában. A növények is különböznek tökéletességben, a csillagok fényességben. Semmi csodálnivaló nincs tehát abban, ha a megdicsőült választottak is más-más mértékben dicsőülnek meg. 5. A föltámadt test tulajdonságai Szent Pál kifejezetten tanítja, hogy a halandóság állapotában és a dicsőség állapotában lévő test ugyanaz marad. Azt állítja ugyanis, hogy „ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a rom lat lanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot." /15,53/ Nem lehet tehát az elvetett mag hasonlatát úgy értelmezni, hogy itt egy új egyedet létrehozó változásról van szó. Az apostol nem is dönti el, hogy a magban
