A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

492

/0 Igédet szeplőtelen szívvel magába fogadta, szűzi mellében foganta, és az Egyház kezdeti kibontakozását melengette azzal, hogy Alapítóját a világra szülte./

IŰ, a kereszt mellett állva, az isteni szeretet végrendeleteként, gyermekévé fogadta az összes embert, akiket Krisztus halála magasabb életre nemzett.I

IŰ, míg az apostolok a tőled megígért Szentleiket várták, könyörgését a tanítványok imáihoz csatolva példaképe lett az imádkozó Egyháznak

./

/Amióta pedig felvétetett a mennyei dicsőségbe, anyai szeretettel kíséri a zarándok Egyházat, és jóságosán oltalmazza a mennyei haza felé vezető lépéseit, amíg el nem jön az Úr dicsőséges napja. (Prefá- ció az Egyház Édesanyjáról.)/

Bálint József

A HOLTAK FÖLTÁMADÁSA

Az első korintusi levél 15. fejezete

1. A föltámadás bizonyossága

Krisztus föltámadásának és következésképp a mi föltámadásunknak a dogmája egyike volt Szt. Pál teológiája főtengelyének. De egyúttal egyike volt a legnehezebben hirdethető igazságoknak is a po- gányok felé. Az apostol akkor értette meg ezt, amikor az athéni aero- páguszról Krisztust hirdette, és a pogány görögök a föltámadásnak már csak puszta említésére hangos kacagásban törtek ki. Amikor Fesz- tusz pogány helytartó előtt ugyanazt az igazságot hirdette, az közbevágott: „Elment az eszed, Pál, a sok tudomány elvette az eszed." /Ap. cs.2624./ Nem csoda tehát, hogy a pogányokból lett keresztények körében is itt-ott elszigetelt jelenségként fölmerültek kételyek a holtak föltámadásával kapcsolatban. Nem tagadták annak abszolút lehetőségét, csupán a tényt. De ebben a tekintetben is kivételt tettek Krisztussal, istenfiúi méltóságára való tekintettel. A hívek föltámadását pedig lelki értelemben vették, és a keresztségben történő lelki föltámadásra értették. Ezzel a fölfogással száll szembe Szent Pál.

Az apostol szemében a mi föltámadásunkat tagadni annyi, mint Krisztus föltámadását tagadni, mert az egyik folyománya a másiknak, vagy jobban mondva, az egyik lehetetlen a másik nélkül. Ha logikusak akarunk lenni, akkor vagy mind a kettőt állítjuk, vagy mind a kettőt tagadjuk. De ha Krisztus nem támadt föl, akkor az egész kereszténység hazugság. Hiábavaló az apostolok igehirdetése, akik ilyen törékeny alapra építik az evangéliumot; hiábavaló a hívek hite, minthogy