A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
483 Nagy Ferenc Szentbeázed- templomidon magyaroknak A) (a) Krisztus Király ünnepe ebben az évben a végkifejletet vetíti elénk; mind a három olvasmányát ilyen szempontból választották meg. Az első olvasmány a jó pásztor gondoskodását és ítéletét, a második a Krisztus mint középpont körül lezajló feltámadást, az evangélium pedig a világítéletet állítja elénk. Az evangéliumi szakaszon elmélkedve egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy nem az utolsó ítélet leírásáról, még csak nem is prófétai jellegű leírásáról van szó, hanem példabeszédről, sőt, pontosabban szólva, eléggé összetett allegóriáról. (b) A végítéletről szóló mátéi elbeszélésnek nincs párhuzamos szövege; így csak belső elemzésből és más elbeszélésekkel való összehasonlításból jutunk el a következő — feltevésen AZ UTOLSÓ alapuló, de elég jellemző és fontos — általános bevezető megjegyzésekhez. Az elbeszélés valószínűleg több ÍTÉLET példabeszéd összeötvözéséből keletkezett; egyik példabeszéd a juhokat és bakokat szétválasztó pásztorról szólt; egy vagy több más példabeszéd pedig arról, hogy Jézus azonosítja magát a kicsinyekkel. A három előforduló krisztológia cím (Emberfia, Király és Úr) használatából és értelméből ki lehet következtetni az elbeszélés történeti rétegződéseit. Ilyenformán valószínű az, hogy az elbeszélést kétszer vagy többször is átdolgozták. Maga Jézus a juhok és bakok Bírájának aligha nevezte magát, hanem inkább az Atyát; és ha a Király megnevezést maga Jézus használta, azt is az Atyára értette. Amikor Jézus azok jutalmáról beszélt, akik a kicsinyeket („ezeket a kicsiny testvéreimet”) rá való tekintettel befogadják, segítik, akkor, más evangéliumi helyekhez hasonlóan, a kicsinyeken valószínűleg a saját tanítványait értette. Amit Jézus maga az Atyáról mondott, azt egy későbbi zsidókeresztény változat a Messiásra vonatkozólag adta elő. A véglegesen írásba foglalt változat pedig pogánykeresz- tény, univerzalista távlatot adott az elbeszélésnek: Isten országát kiterjeszti azokra, akik pogány voltuknál fogva, formális tudás nélkül, pusztán erkölcsi jóságukkal, társadalmi igazságosságukkal és szerete- tükkel hozzá tartoznak ehhez az Isten-országhoz, illetve rosszaságukkal kizárják magukat. Az elbeszélésnek különös és késői vonása még az is, hogy az elejére belekerült az Emberfia témája. A szakasz további magyarázatánál a felvázolt fejlődéstörténetet, mivel csak féltévé-
