A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
474 nem minden, ami én vagyok. Tudom, hogy egy teljesebb, igazibb életért. De olyan mélységekben... Csak az Édessel szeretni! Nem én, hanem mi. Mi ketten együtt. Meg kell halnom minden saját szeretetnek. Agónia... És ezt egyedül kell, csak egyedül lehet végigcsinálni. Meghalni egyedül kell. Ember itt nem segíthet. — Ma arra kértem az Édest, vegye el a szívemet, mert én nem bírom... De kell bírnom. Akarom a haláltusát, csak ne vétkezzek. — Talán azért érte annyi seb a szívemet, hogy megszűnjek a saját szívemmel szeretni. De az nem elég, kell ez a titokzatos haldoklás is. Nagyon nehéz ez, de akarom - és hálásan. Itt is (mint régebben a Gugger hegyen) lehet a város fölött imádkozni. De egy merő szenvedés vagyok. Szenvedek hát fölötte... Minden sötét bennem, csak egyet tudok magamról mondani, hogy Őt megbántani semmivel sem akarom, és csak az Ő akaratát keresem. Bármilyen nyomorult, gyarló, bűnös vagyok, semmi másban megnyugodni nem tudok. Semmi másban édességet nem találok, mint az Atya akaratában, és semmi más ízt nem keresek, mint a mennyei Atya akaratának minden ízt felülmúló édességét. Augusztus 14-én este megkezdte pannonhalmi lelkigyakorlatát. Lényegében a Szent Ignác-féle lelkigyakorlatokat követte. Meglátásairól feljegyzéseket készített. Most ezekből emeljük ki röviden a legfontosabb gondolatokat.- Ezekben a napokban végleg le akarok számolni mindennel, ami még én vagyok. Legfőbb ideje, hiszen 50 éves elmúltam. Halaszthatatlan feladatom. Az alapigazságokról elmélkedve lénye legmélyebb mélységeit kutatta,és még azokat a zónákat is Istennek akarta adni, amelyeket maga sem tudott teljesen átlátni.- Isten öröktől fogva szeretett, csak ezért volt minden az Ő részéről, kezdve a megváltástól az utolsó hetek haldoklásáig. Akar engem, hogy az övé legyek, és ebben boldog legyek. Ezért keres, jár utánam... míg egészen maradéktalanul meg nem adom magamat, és önszeretetem tudatalatti búvóhelyeit és védelmi állásait is fenntartás nélkül át nem adom. Istenem, világíts be lelkem zugaiba, mert fel akarom most számolni - a Te kegyelmeddel - önszeretetem minden titkos rejtekhelyét. Akarati elhatározásával teljesen nyitott volt a kegyelem előtt. Imádattal borult le az örök Szeretet előtt, egész valójával, teljes lényével, fenntartás nélkül meghódolt előtte. A meghódolás felébresztette lelkében a teljes bizalmat:- Rengeteg hibám elrettentene, ha nem tudnám, hogy ki az Isten. 955-ben kérdezte tőlem egy hivatalos személy: „És maga még mindig bízik az Istenben?" „Ó, igen! Jobban, mint valaha!" Most is ezt kell mondanom rengeteg hibám után: Most bízom csak igazán! Szentnek kell lennem. Isten azzá akar tenni, és engem kötelez az ő jósága, annyi kegyelem után. Azaz: egészen hűnek, egészen önfeledtnek, egészen kicsinek, és az Ő kezében hajlékony eszköznek mindenre.
