A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

473 tette Izrael monoteizmusát. Mert míg a kánaáni népek panteonjának az élén El, a „teremtmények teremtője” állt, addig Élnél is jobban Bált, az erő és a tenyészet istenét tisztelték. Vagy kezében villámot tartó harcosként ábrázolták, aki hadiszekerén vágtat a felhők között, vagy bikának ábrázolták, és így mint a tenyészet és nemzés istenségét tisztelték. A női istenségek között első helyen Bál nővére — hitvese és szeretője egy személyben —, Anat állt. Szűznek is nevezték, de e szó­val csak nőiességének megejtő varázsát akarták kiemelni. Különben éppúgy a szerelem és a háború istennője volt, mint a mezopotámiai mitológiában Istar. Élnek, a kánaáni panteon főistenének a felesége viszont Ascherah volt, alakja összeolvadt Anat alakjával. Kultuszának legkifejezőbb aktusa mind a férfiak, mind a nők részéről a nemi önát­adás volt. Amikor a próféták könyvében Izrael hűtlenségének a jel­lemzéseként házasságtörésről és bordélynők ledérségéről olvasunk, e képek is a Bál-és Ascherah-tisztelet förtelmes szokásait és visszataszí­tó orgiáit idézik. Története folyamán Izrael egyik legnagyobb vissza­térő bűne épp az volt, hogy ezeknek a kultuszoknak helyet adott, Bál és Ascherah tiszteletére szentélyeket épített, és ezeket az istenségeket a pogány kultusz minden förtelmével tisztelte. Orbán Midós Mezei Margaréta Mester Margit Mária élete Augusztus 3-án írt feljegyzése arról tanúskodik, hogy Máriával visszanyer­te belső egyensúlyát: Kezdek visszazökkenni a Szűzanyába... Kezdem újra érezni, hogy egy titokzatos lényként Vele kell a lelkeket szolgálnom és szeretnem. Saj­nos, dogmatikailag nem látom át eléggé, úgy igazán, s talán ezért van bennem olyan gyötrődés, ha azt csak hitből kell élnem. Szeretek min­denben a mi sziklaszilárd dogmáinkra építeni. Viszont nem tudok ké­telkedni abban, hogy ez így van. Titokzatos egység, élet- és misztikus létközösség ez a lelkek Anyjával. Csodálatos titokzatos egybeolvadás, ahol természetesen két személyről, de mégis egyetlen, titokzatos élet­ről van szó. Másnap felment a Csúcshegyre, a szerzetesnővérek üdülőjébe. Örömmel köszöntötte a kápolnában „régi ismerősét", a földgömböt tartó Máriát, az ő ol­talmába ajánlotta belső agóniáját. A lélek, az élet, a létem legmélyén folyó belső haldoklás ez. Szavakkal kifejezhetetlen. És érthetetlen annak, aki nem ismeri. Haldoklik ben­

Next

/
Thumbnails
Contents