A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
472 élt, és, mint történt a középkorban is, csak háborús veszély idején menekültek az erődítménybe. Jellemző, hogy pl. Jeruzsálem belterülete nem volt nagyobb öt hektárnál, Jerikóé két és fél hektárnál, Gezeré kilenc hektárnál. Ezt az aránylag csekély területet roppant —4-8 m vastag falak védték, nemegyszer két ilyen falgyűrű vette körül a várost. Ezek a városok nem alkottak politikai egységet, minden város külön kis királyság volt. Csak a közös veszedelem láttára kötöttek ezek a királyságok szövetséget, amikor is a szövetség feje a legerősebb királyság uralkodója lett. Amikor Izrael megkezdte az ígéret földjének elfoglalását, ezeket a városkirályságokat kellett egymás után meghódítania. Nem egyet, mint Dort, Gézért, Megiddót, Betsant, nem is sikerült bevennie. Palesztina népei Izrael honfoglalása idején az egyiptomi kultúra befolyása alatt álltak. De ez a befolyás nem a barát köz- lékenysége volt. Jellemző, hogy Palesztina népeiről legtöbbet az egyiptomi leletek árulnak el. Pl. az ún. átokszövegekből tudjuk azt is, hogy milyen népek éltek a zsidóság honfoglalása előtt az ígéret Földjén. Egyiptom a mágia segítségével is igyekezett gyengíteni ellenségeit. A szokás az volt, hogy az ellenséges népek és királyaik nevét agyagfigurákra, lapokra vésték, kiégették, és utána összetörték, abban a hiedelemben élve, hogy e cselekedet mágikus ereje az illető uralkodó vagy városnép erejét is megtöri. Palesztinában az Amurru beduinok fénykora 2000-1500-ig terjedt. 1500 és 1000 között jelentek meg ezen a területen a habiru beduinok. Érdekes, hogy a „habiru”, „héber” megjelölést az ószövetségi szentírás is használja, de mindig csak olyan esetben, amikor külföldi beszél az izraelitákról, ill. zsidó fordul idegen egyiptomihoz. Pl. amikor Szodomát a királyok csatájában beveszik, elpusztítják, és Lótot családjával együtt elhurcolják, a hírt egy idegen viszi meg Ábrahámnak, akit a szentírás ez alkalommal hébernek jelöl meg. Ebben az esetben úgy jelenik meg, mint a héber nép fia, másutt viszont a szentírás szerint, amikor minden zsidó család feje terményeinek a zsengéjét az Istennek felajánlotta, imájában elismerte, hogy atyja hazátlanul bolyongó arameus volt. Ahogyan a magyar fordításban olvassuk: „Mondd az Úr, a te Istened színe előtt: Kergette a szír az én atyámat, és ő lement Egyiptomba>és ott tartózkodott kevesedmagával, és nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté.” A habiru beduinokkal egyidőben telepedtek meg Kánaán körül az edomiták, a moabiták, és éltek a déli tengerpartvidéken Izrael legádázabb ellenségei, a filiszteusok.Településük központját öt városkirályság, Gaza, Askalon, Get, Azót és Ak- karon alkotta. Ezek a városok ugyan egymástól függetlenek voltak, de a kereskedelemben és a háborúban összefogtak. És Bál istenség kultuszának is a legerősebb hatása a filiszteusok oldaláról veszélyez
