A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

468

azonban, hogy az ateizmust és a dialektikus materializmust határozottan elutasították. Ez a törekvés egyre erősebb és szélesebb lett.

Jelenleg Közép-Amerikában, főleg Nicaraguában, jelentős forradalmi erők tevékenykednek, amelyek nem vallják magukat marxistának, nem fogadják el azt a nemzetközi politikát, amelyért a Szov- jetúnió és Kuba harcol; hanem igazságosabb társadalmat, demokratikusabb államrendet kívánnak. A keresztények jelentős mértékben vesznek részt ezekben a mozgalmakban.

Ilyen körülmények között igen nehéz helyzetben vannak a papok, a jezsuiták; nehéz világosan látniok, nehéz célkitűzéseiket meg- szabniok. Ráadásul a totalitárius rendszerek fenyegetései folytán sokszor veszélyben forog a létük, a biztonságuk; többen lettek gyilkosság áldozatai.

Az újabb pápák egyes állásfoglalásai nagy fontosságúak Latin- Amerika mai életében. XXIII. János szerint különbséget kell tenni a marxista ideológia elfogadása és a marxista pártokkal az igazságosságért folyó küzdelemben való együttműködés között; VI. Pál pedig a marxista bölcselet és a marxista társadalomtudomány megkülönböztetését sürgette. Egyesek úgy találják, hogy a latin-amerikai püspökök pueblai dokumentuma a pápák tanításához képest maradi álláspontot képvisel.

Ebben az összefüggésben kell látnunk P. Arrupe levelét. A latin-amerikai jezsuita elöljárók feltett kérdéseire kíván útbaigazítást nyújtani alapos megbeszélésekkel előkészített írásában.

♦ ♦

Kérdésfeltevése nem fogja át a marxizmus és a kereszténység kapcsolatának mindenoldalát; ilyen széleskörű kérdésfeltevés kívül esik egy szerzeteselöljáró illetékességi körén. A kérdés szűkebb, gyakorlati; így szól (2. pont): „keresztény ember, jezsuita magáévá teheti-e a marxista elemzést, megkülönböztetve azt a marxista bölcselettől vagy ideológiától, úgyszintén a marxista gyakorlattól, vagy legalábbis annak teljességétől?" Egyesek talán elcsodálkoznak ilyen kérdésen; pedig nagyon időszerű, Európában legalább