A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

466

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

A Demeter családban két szép eladó leányzó élt: a Marcsa meg a Kati. A család kevés földű törpebirtokos volt. Nem sok hozomány várt a két leányzóra. Viszont a szülők szerették volna, ha valami jobb módú ember szeme akadna meg a lányokon. Mert talán egyetlen igazi hozományuk a szépségük volt. Azért szívesen vették, hogy Füleki Marci elkezdett járni a lányos házhoz. De ugyanekkor ebből származott a nagy bonyodalom, melynek megoldásáért Demeterné úgy érezte, hogy papjához kell fordulnia tanácsért és segítségért.

* * *

— Kedves plébános úr —így adta elő az asszony —, pokol lett az életünk. A Füleki Marci jómódú gazdalegény. Egyetlen gyerek ott a Padári gazdaságban. A Marcsánk után van, de a Marcsa azt mondja, inkább egy cigányhoz megy feleségül, mint a Mártonhoz. Már jó hónapok óta ostromol minket a Marcsánkért. A Kati meg odavan a fiúért. Veszekednek a legény miatt, pedig nagyon megérEGY tették egymást annak előtte. De Márton oda se néz a

Katira. Neki. a Marcsa kell. Pedig a Kati majd’ lenyeli HARMADIK a szemivei, annyira nézi, amikor ott van. Oszt csak sír és sír éjszakánként. Az uram azt mondja, hogy a családi béke kedvéért ki kell a legénynek adni az útját. Ez így nem mehet tovább.

A pap türelemmel hallgatta végig Demeterné nagy panaszát. Ismerte a két leányt. A leányegylet tagjai is voltak. Szép, helyes, okos teremtések voltak. Dehát miféle megoldás lehetséges — gondolkozott magában - egy ilyen esetben? Mikor két személy olyan szekér után szalad, amelyik nem akarja fölvenni. Márton odavan az egyikért, a másik odavan a Mártonért. Mártonnak nem kell az, aki odavan érte, Marosának meg nem kell az, aki érte van oda... Mind a ketten csak hallgatnak. Nem találják a helyes szót. Csak keresik. Végre a pap megszólal:

— Nézze, Demeterné asszony, én nem szólhatok a legénynek. Viszont a Marcsát sem lehet a legényhez erőltetni. A legényt sem lehet erőltetni, hogy a Katit vegye el. Lelkipásztori tapasztalatom azt sugallja, hogy az ura tervében van még a legtöbb lehetőség. Meg kell mondani a legénynek, hogy szüntesse be az udvarlást a családi béke érdekében.

* * *