A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
464 az országokban is az európaihoz és az észak-amerikaihoz hasonló fejlődés megindulását mutatják, vagyis a népesedési robbanás lelassult. A történelem tanúsága szerint ez a folyamat, ha egyszer megindul, ugyanolyan hatalmasan és ellenállhatatlanul árad, mint előbb a népesség gyors szaporodása. A kevésbé fejlett országokban ma és holnap egyidőben megvalósulnak azok a tényezők, amelyek a múltban Európában egymást követték: a házasságkötések arányszámának csökkenése, a születésszabályozás magánkezdeményezésű gyakorlása, és végül a családtervezési kormányprogramok. A világ demográfiai fejlődése szoros kapcsolatban áll a fejlődés egyéb tényezőivel. Ezzel a kérdéssel bővebben nem foglalkozunk; csupán egy példával szeretnénk érzékeltetni, miről van szó. A termelési rendszer differenciáltsága teljesen más arcot mutat ma, mint egy-két évszázaddal ezelőtt. A régi típusú lakosság háromnegyed részét foglalkoztatta a társadalom életéhez szükséges alapanyagok előteremtése; a mai fejlett társadalomban ezt a munkát legfeljebb tíz százalék végzi, és mivel munkája gépesítve van, sokkal többet termel. Az alapanyagok ipari feldolgozását régebben 10%-nál kevesebb végezte, ma 30%. Az emberek és mindenféle ipari és szellemi termékek szállításával, valamint kereskedelemmel régen a lakosság 10%-a foglalkozott, ma 30%-a. Végül személyi és közösségi szolgálatot végzett régen 10%, ma 30%. A termelési rendszer differenciáltságának megváltozásával szoros összefüggésben áll a városiasodás. Egyedül a mezőgazdasági termelés kívánja meg, hogy az emberek falun lakjanak. Ma már a világ összes fejlett országában a falusi lakosság nemcsak viszonylag, hanem abszolút számban is állandóan csökken; a népesség növekedése tehát a városi lakosság növekedését jelenti; ma már ez a helyzet olyan országban is, mint pl. Brazília. Téljünk vissza kiinduló kérdésünkhöz: a demográfiai növekedés jövője az emberiség számára, azon kívül, hogy kétségtelenül súlyos probléma, talán ijesztő üdére is? Amit eddig elmondtunk, abból inkább az következik, hogy túlzás lenne lidércnyomásról beszélni. Most következő befejező vizsgálódásunk megerősíti ezt a mérsékelt megítélést. Nézzük meg konkrétan a világ legnépesebb országainak várható jövőjét. (Adataink 2-3 évvel ezelőtti állapotokat tükröznek.) A Kínai Népköztársaságban lakik a világ össznépességének több mint 20%-a, kb. 960 millió: minden jel arra mutat, hogy a kormány erélyes és hatásos népesedéskorlátozó politikát folytat. India lakossága 630 millió körül van; a kormány ott is központi politikával igyekszik visszaszorítani a népességszaporulatot; ez a politika nem mindig
