A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
442 tatlan pásztora. A földön van egy látható közösségi központja Róma egyházában, Róma püspökének, Péter utódának személyében; az ő tisztje élen járni az egyházi szere- tetközösségben. Ö az egyetemes Egyház pásztora, az Egyház látható feje; Krisztustól arra kapott hivatást, hogy testvéreit megerősítse a hitben (vö. Lk 22,32). Tanító tevékenysége csalatkozhatatlan, amikor ünnepélyesen, Krisztus nevében, az egész Egyház felé szándékozik elkötelezni magát. A püspökök apostoli tisztségüket vele közösségben gyakorolják. Ha Róma püspökét kétségbe vonják, ha az ő székét megingatják, akkor nem egyetlen püspök, hanem az egész püspöki testület rendűi meg. (Szent Avitusz, a galliai Vienne püspöke, a VI. században.) Az Egyház szent Az Egyház szent. Szent Krisztus szentségével, akinek teste és hitvese. Ez nem azt jelenti, hogy olyan emberekből áll, akik végérvényesen megszabadultak a bűntől, és eljutottak a tökéletességre. A bűnösöket gyűjti magába, hogy megtanítsa őket az Üdvözítő irgalmának befogadására, és hogy rendelkezésükre bocsássa annak a kegyelemnek és szentségnek bőségét, amelynek kiapadhatatlan forrását fakasztja benne Krisztus Lelke. /Az Egyház szent, jóllehet bűnösöket is foglal magában; hiszen más élettel nem rendelkezik, mint a kegyelmi élettel; tagjai éppen azáltal szentelődnek meg, hogy ezzel az élettel táplálkoznak; ha pedig eltávolodnak tőle, akkor bűnökbe és erkölcstelenségekbe esnek; ezek meggátolják, hogy az Egyház szentségének kisugárzása terjedjen. Ezért az Egyház szenved és bűnbánatot tart az említett bűnökért; arra is hatalma van, hogy gyermekeit kiszabadítsa belőlük Krisztus vérével és a Szentlélek ajándékával. (VI. Pál pápa hitvallása.)/ Annyiban hinni Isten Egyházában, amennyiben az szent, szeplőtelen, bölcs én bűntelen, azt jelenti, hogy egy túlhajtott spirituális álomba ringatjuk bele magunkat, és megtagadjuk Istenünk emberségét, aki gyönyörűségét leli bűnös társaságunkban. Örsy László