A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

443

Az 1956-os magyar szabad- oooooooooooooooooooooooooo ságharc nem a Vér és Arany jegyében folyt, hanem a Kenyér és az MÚLT és JELEN

Anyaföld jogán. A vér a nyers őserőt, az arany az anyag uralmát oooooooooooooooooooooooooo jelképezi. A kenyér viszont a búzamag és a verejték gyermeke: a természet és a szellem nászából születik, anyakéz osztja, ezért vérségi kapcsokon túl szeretetkötelékeket is táplál és fejleszt. Az anyaföld is több, mint búza, szőlő, bauxit és uránium. Jelképezi a gyermek jogát az emlőhöz, a nép jogát a hazához, a nemzetét a történelméhez. A szülőföldhöz való jog magában foglalja azt is, hogy erőszakkal és agymosással ne fosszanak meg egy népet se emlékezőképességétől. A magyar szabadságharcot a legelemibb emberi érzések, közösségi és egyéni jogok lábbal tiprása váltotta ki, nem politikai reakció. Ezért volt egy egész nemzet ujjongó ösz- szefogása.

Ezt így élték meg a szemtanúk, így látták a résztvevők, így vették filmre és így írták meg újságjaiknak a nemzetközi sajtó riporterei,

Chilla Raymond

„ZENGJETEK NEKÜNK DALT SIONRÓL”

így örökítették meg az Egyesült Nemzetek aktái és jelentései — míg a párt központi irányítói más magyarázatot és értékelést nem írtak elő. Albert Camus, aki 1956-ig a francia kommunista párt tagja volt, ezt írta: ,,A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.” ,,Szabadság és igazságosság, az értelmiség és a munkásosztály lényegi egysége, és a politikai demokráciának az a feltétlenül szükséges foka, ami nélkül nincs remény gazdasági demokráciára — ezek voltak azok az elvek, amelyekért Budapest síkraszállt.”

Soraink célja nem az, hogy a félremagyarázott és megrágalmazott magyar szabadságharcot megvédjük. Ha a magyar forradalom csak politikai teljesítmény lett volna, bármennyire kimagasló és elszánt, lapunkban nem emlékeznénk meg róla. De meggyőződésünk az, hogy szabadságharcunk erkölcsi tett, hősi teljesítmény volt. Célkitűzéseiben nemes, eszközeiben tiszta, és lelkesítő az egy célra feszülés közös élményében. A magyarságélmény és a magyarságtudat kegyelmi pillanatait éltük meg.

Ezekkel a pillanatokkal újból és újból érintkezésbe lépve nemI