A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
430 Letartóztatása után pontosan öt évvel, 1956. május 7-én szabadult. Hajnalban engedték ki a kapun, amely előtt egy fiákerrel vártak rá testvérei. Halálsápad tan, de boldogan ölelte át őket. Alig volt jártányi ereje. A Budapest felé induló vonatra szálltak fel. Utolsó évek A testvérek gondoskodásának köszönhette, hogy az ötévi megpróbáltatás, a súlyos betegség után néhány hét alatt talpra állt. Még annak a kérésnek is eleget tett, hogy nyolcnapos lelkigyakorlatot adjon nekik, ez pedig nem kis szellemi és fizikai megerőltetést jelentett neki. A Mészáros utca 10. számú ház egyik öröklakásában talált otthonra. „Csak szeretni jöttem vissza a .halálból' az életbe. . Mérleget készített börtönéveiről, és élete utolsó öt évét ennek megfelelően rendezte be. 1) Isten pőrén, egyedül a boldogsághoz - a hit sötétségében is - elég! Elég! 2) Ha mindentől megfosztanak is, mindig Istennel lehetek, ha tudok a bensőmben élni. 3) Határtalan bizalom a mennyei Atya gondviselő szeretetében. Az ,izgalommentes szíV a bizalmam és szeretetem fokmérője. 4) Mélységes béke abban a tudatban, hogy egyetlen bűnöm is megérdemelne ennél sokkal több büntetést. Kegyelem a földi purgatorium! 5) A legnagyobb szeretet és a legboldogabb boldogság itt a földön a Kálvárián van. A kereszt eksztatikus szerelme az. 6) Nem az édes, hanem a kemény kegyelmek előnyben! 7) Csak annyit érek, amennyit a súlyos szenvedések mérlege mutat. Pontos mérleg. 8) Az elszakadás mindentől — a szentségektől és az imától (csak ez a kettő okozott nekem gyötrelmes vágyakat, s ebből úgy láttam, hogy ebben a pontban volt leginkább szükségem az elszakadásra) — egy csodálatos szabadságot ad a léleknek. Semmi tapadás még a legszentebbhez sem! 9) Ha azt akarom, hogy az Ő ereje fenntartson, és a Lélek öröme töltse be az életemet, hűnek kell lennem, azaz ébernek tökéletesség/' fogadalmammal szemben, és követni minden józanul megvizsgált sugallatot. 10) Önzetlennek lenni minden önérdek tökéletes feláldozásáig. Csak így lehetek egészen Istené és egészen a lelkeké. De erre engem nem képesít sem a testvériség, sem a lelki vérrokonség gondolata, még a Szőlőtőben és a Titokzatos Testben való egységünk gondolata sem. Egyedül az, hogy pmit egynek ezek közül tesztek, nekem teszitek'. Semmit és senkit, csak Jézust szeretem annyira, hogy érte magamat állandóan fel tudjam áldozni. Tehát mindig mindent Jézusnak tenni. És nemcsak felhasználni ezeket az alkalmakat, hanem keresni is. A szeretet fanatikusává nevelni magamat, s nehogy az,okosság' a jótól visszatartson. Az okosság köpönyege mögé tengernyi nyárspolgáriasság bújik.
